Hazajöttél, a szonettek meg strandra mentek

Hát hazajöttél, hát haza, hát, kivilágíthatnánk a kupolát, de tegnap, tegnap leeresztett, beállt egyszerű mennyezetnek, nagyon nagyon fáradt vagyok ma, verset szöszöltem fogvacogva, kabátom sem, pokrócom sem plakát, ki semmi sem dobol, csak a vers, csak a vers, ha ráfigyelsz, ha nagyon ráfigyelsz, hát hazajöttél, hát haza, hát, láthattad szonettek fürdőző csapatát, mind strandra ment, én csak tudom, elbabráltam fürdősapkáikon, míg málé ottavák és méla tercinák csak rágcsálták a főtt kukoricát, láthattad őket, tőlem mentek el, azt fütyörészték, hogy rímelni kell, bár úgy csörtettek, mint a csorda, mindent össze enjambement-ozva, nézz csak körül, nézd, csupa kuszaság az asztalom, papírom (s a világ?) hát hazajöttél, hát haza, hát, kicsomagolsz húsz deka hideg vacsorát, alágyújtasz a tegnapi teának, a plafon szépen visszapúposodik kupolának, és a csúcsában kerek égre lelsz, ha ráfigyelsz, ha nagyon ráfigyelsz.