Angyalstop

Hó esik, hogy máshogy kezdődhetne vers, este, tél, taplóig ázás, magasan dübörögnek az angyalok, szájukban kék fürdőszobák és szőke samponok, szárnyuk alatt tépett staniclik, hullahó, hullahó, mesebeli álom, kékre fagyott arcomat füstbe bugyolálom, valaha volt bohócom, az rángatta így madzagra járó kezeit, van csörgősipkám: hajamra hó fagy, fejem rázom, eldübörögnek az angyalok, törött üveg pereg, pereg, akváriumban két keszeg, kátrányban két szemed, törött üveg hajad, hajad, hó, utca, aszfalt, burkolat, épp fölkent forró burkolat, törött üveg pereg, pereg, távoli arcod talán bitumen sírós buboréka csupán, elszállok odáig angyalstoppal akár, útról az útra, hóból a hóba, hétfő van, kedd van, szerda, csütörtök, nőnek a versek, a holdak, a körmök, Piaf az orsót pergeti lágyan, sült tököt eszel a félhomályban, ó, bundával az égnek a mérges tanyák, persze, hogy kiröhögik az éjszakát, de az úton a kegyes angyalokra várva a forralt borról áhítattal illik énekelni, áve meleg, szegfűszeg illatú pára, áve virágos iromba bögre, bújj tenyerembe vörösödve, mert ötfele szétfagy a kesztyűm, és állok és állok, az angyalok eldübörögnek, lehetnék betlehemes-kucséber, hasamon lóghatna narancsos láda, ringathatná benne a kisjézust Mária, hiába, az angyalok ajtaja zárva, hiába, reflektor-karikásuk cikkan, porzik a hó, és porzik a kedvem, cukorban térdepelők, kása fővéséből levegővétel még nem vacsora, majd ha meleg konyhádba elérsz, fagyott inged hátadról akkor akaszd le, csukd be, mint ablakot, kicsi oltárt, misekönyvet, izzadtságod majd kályha mellett lecsörömpöl, majd ha a konyha, majd ha az ing, majd ha a kályha, majd ha a majdha, az angyalok győztesen dübörögnek, december úr üveg-ökreit hajtja, suhint alájuk üveggyapotot… otthagyom az úton hó-figurám, szemafor-kezű hó-figurám, távolodom a kamerával, látom angyalországot nagytotálban, cukortél, cukorút, cukoreste, cukornyugalom, látom angyalországot képeslapon.