A fiumei kettes számú tengerész-szeretetotthon teraszáról látni a tengert
| a fiumei kettes számú tengerész-szeretetotthon |
| teraszáról látni a tengert |
| és Troppauer úr valóban virág |
| ül a kaucsuk kínai vázában |
| és a montenegrói szakácsnő |
| így van ez de az éposz sose jut tovább |
| anyám én Rejtő Jenő vagyok s nem P. Howard |
|
| a fiumei kettes számú tengerész-szeretetotthon |
| teraszáról látni a tengert |
| nem azért de poltzbittner alajos |
| műnyomó műhelyében se szebben |
| hát vitathatatlanul költészet az |
| mikor a pitralon illatú kormányosmatróz |
| a nagy kékséget és üzen tintaceruzával |
| Baba! minden, de minden Teérted volt. |
| És most? és most? Csókol: Pepi. |
|
| a fiumei kettes számú tengerész-szeretetotthon |
| teraszáról látni a tengert ugyanaz |
| fordítva csak részben igaz és nem átvitt |
| értelemben hanem mert a likőrgyár és a volt |
| kadétiskola nagy mértékben takarja |
| és oroszlánokról is álmodnak olykor |
| ha az idős tengerészek egylete |
| ingyenjegyet oszt a városi cirkuszba |
|
| a fiumei kettes számú tengerész-szeretetotthon |
| teraszáról (részben) látni a tengert |
| és ha feljön a hold mert feljön |
| el lehet akkurátusan szivarozgatni |
| az összes hajdani Kalóz Jenny |
| háromszoros nagymama immár legalább |
| mindamellett feljön a hold és parazsánál |
| akkurátusan el lehet szivarozgatni |
|
| a fiumei kettes számú tengerész-szeretetotthon |
| (teraszáról részben látni a tengert) |
| mint minden rendben tartott épület |
| valamint a réztárgyak rendesen ki vannak |
| szidolozva és félévente újra van kátrányozva |
| természetesen a pissoir is ámde csíkos trikót |
| csak a kertész hord akit 1932-ben sodort ide |
| csíkszeredáról az úszni tudás |
|
| a fiumei kettes számú tengerész-szeretetotthon |
| teraszáról részben látni a tengert |
| van itt egy hajdani másodgépész aki ivott |
| grogot és miért ne ivott volna 1927-ben |
| valamelyik keresztlánya lakodalmán |
| reggel feljön a nap mint emancipált |
| dalmát leány a szabadstrandról |
| ki-ki védi kilenc tő petúniáját |
| kisebb darab viharkabáttal |
|
| a fiumei kettes számú tengerész-szeretetotthon |
| teraszáról részben látni a tengert |
| sok mást is persze például tiszta időben |
| látni majland tornyait mind a harminckettőt |
| és esetenként felrémlik az abonyi kettő is |
| valahonnét az első elemi és az |
| első puerto ricoi foszfátrakodás közül |
|
| a fiumei kettes számú tengerész-szeretetotthon |
| teraszáról részben látni a tengert |
| kikötő hátán kikötő és bizony nem tudhatja az |
| ember hogy mikor kerül szárazdokkba |
| illetve hogy fellobogózott hajója alól |
| mikor zsilipelődik ki a víz nem tudhatja |
|
| mégis a fiumei kettes számú |
| tengerész-szeretetotthon teraszáról |
| szelíden az arcok ezüst keféi ellen |
| és Troppauer Hümér mindmáig tetovált |
| kifulladt ez az éposz leereszt |
| halfarka csapdos és eltűnik az ing alatt egyre |
| kevesebb hajat söpör össze |
| a montenegrói szakácsnő a teraszon |
| mintha nem is ma jött volna a borbély |
|
|
Angyalstop
| Hó esik, hogy máshogy kezdődhetne |
| vers, este, tél, taplóig ázás, |
| magasan dübörögnek az angyalok, |
| szájukban kék fürdőszobák és szőke samponok, |
| szárnyuk alatt tépett staniclik, |
| kékre fagyott arcomat füstbe bugyolálom, |
| valaha volt bohócom, az rángatta így |
| madzagra járó kezeit, van csörgősipkám: |
| hajamra hó fagy, fejem rázom, |
| eldübörögnek az angyalok, |
| törött üveg pereg, pereg, |
| törött üveg hajad, hajad, |
| hó, utca, aszfalt, burkolat, |
| épp fölkent forró burkolat, |
| törött üveg pereg, pereg, távoli arcod |
| talán bitumen sírós buboréka csupán, |
| elszállok odáig angyalstoppal akár, |
| útról az útra, hóból a hóba, |
| hétfő van, kedd van, szerda, csütörtök, |
| nőnek a versek, a holdak, a körmök, |
| Piaf az orsót pergeti lágyan, |
| sült tököt eszel a félhomályban, |
| ó, bundával az égnek a mérges tanyák, |
| persze, hogy kiröhögik az éjszakát, |
| de az úton a kegyes angyalokra várva |
| a forralt borról áhítattal illik énekelni, áve |
| meleg, szegfűszeg illatú pára, áve virágos iromba |
| bögre, bújj tenyerembe vörösödve, |
| mert ötfele szétfagy a kesztyűm, |
| és állok és állok, az angyalok eldübörögnek, |
| lehetnék betlehemes-kucséber, |
| hasamon lóghatna narancsos láda, |
| ringathatná benne a kisjézust Mária, hiába, |
| az angyalok ajtaja zárva, hiába, |
| reflektor-karikásuk cikkan, porzik a hó, és |
| porzik a kedvem, cukorban térdepelők, kása |
| fővéséből levegővétel még nem vacsora, majd |
| ha meleg konyhádba elérsz, fagyott inged |
| hátadról akkor akaszd le, csukd be, mint |
| ablakot, kicsi oltárt, misekönyvet, izzadtságod |
| majd kályha mellett lecsörömpöl, |
| majd ha a konyha, majd ha az ing, |
| majd ha a kályha, majd ha a majdha, |
| az angyalok győztesen dübörögnek, |
| december úr üveg-ökreit hajtja, |
| suhint alájuk üveggyapotot… |
| otthagyom az úton hó-figurám, szemafor-kezű |
| hó-figurám, távolodom a kamerával, |
| látom angyalországot nagytotálban, |
| cukortél, cukorút, cukoreste, cukornyugalom, |
| látom angyalországot képeslapon. |
|
Hazajöttél, a szonettek meg strandra mentek
| Hát hazajöttél, hát haza, hát, |
| kivilágíthatnánk a kupolát, |
| de tegnap, tegnap leeresztett, |
| beállt egyszerű mennyezetnek, |
| nagyon nagyon fáradt vagyok ma, |
| verset szöszöltem fogvacogva, |
| kabátom sem, pokrócom sem plakát, |
| ki semmi sem dobol, csak a vers, csak a vers, |
| ha ráfigyelsz, ha nagyon ráfigyelsz, |
| hát hazajöttél, hát haza, hát, |
| láthattad szonettek fürdőző csapatát, |
| mind strandra ment, én csak tudom, |
| elbabráltam fürdősapkáikon, |
| míg málé ottavák és méla tercinák |
| csak rágcsálták a főtt kukoricát, |
| láthattad őket, tőlem mentek el, |
| azt fütyörészték, hogy rímelni kell, |
| bár úgy csörtettek, mint a csorda, |
| mindent össze enjambement-ozva, |
| nézz csak körül, nézd, csupa kuszaság |
| az asztalom, papírom (s a világ?) |
| hát hazajöttél, hát haza, hát, |
| kicsomagolsz húsz deka hideg vacsorát, |
| alágyújtasz a tegnapi teának, |
| a plafon szépen visszapúposodik kupolának, |
| és a csúcsában kerek égre lelsz, |
| ha ráfigyelsz, ha nagyon ráfigyelsz. |
|
Piros vonallal
|
| „Bennünket jelölsz, ha elkülöníted |
| pontosan, ami még te vagy” |
|
| A síkon itt is, ott is vonalak, |
| gondos műmárvány-erezések, |
| és mégis, csak az elkülönülés. |
|
| részednek nem tud ártani. |
| Olaj. Víz nem takarja el. |
|
| Lúdbőrzik rajta, hígan fogja át, |
| gonosz-ijedten támad és kerül, |
| hullámzik, borzong, kelleti magát, |
| s elpárolog majd. Vagy mellésűrül. |
|
|
|
Hó, hírek, híreink
| Hó hull künn, februári, kései s voltaképpen |
| alig fehér az alig-februárban, csak |
| korpahó, csak szürkesárga inkább, |
| ha elnézem sokáig, és már a lámpafény is |
| esőre bontja szinte, vagy még csak |
| nem is bontja, eképp határozatlan, |
| miként a februári égbolt, miként e |
| késődélutáni tétova végkiárusítás, |
| mielőtt papírt érne, szálas betűkre bontja |
| az ujjak lámpafénye, sorokká rendeződni, |
| s ezen is túl még verssé, esély |
| alig-alig van, mégcsak ki sem fehérül, |
| marad üveghíg-sárga, végképp átlátszhatatlan, |
| amik itt pingpongoznak a görbülő |
| szobában, akit hálóba ütnek, az itt |
| most pontot érő, ami itt nem ér |
| asztalt, az kell a győzelemhez, |
| szabályt az ütő diktál, fehérül akit |
| ütnek, s ki tudja, rámegy végül |
| a jövő meccslabdája, annyira nincs már |
| asztal, annyira asztal minden. |
|
Szomorú, lassú ének
| hát nézz hülyének.Tisztára mosott mondatok, |
| hiány, hiány. Az ember túlbeszél, vakog, |
| csomó a lénián. Szemében nyugtalan legyek |
| keringenek. A tenger, a tenger lusta ponyva, |
| rászakadt a lakodalmasokra. |
| Fejek derengenek. Ha gondolom, |
| hát gondolom. Szavaim kicentrifugázva, |
| folyik a lé, folyik a járda kövére ki. |
| kedvesem aranyat mos a szürkületből, |
| mákszemnyi lámpa a tenyerében, hogy visszatér. |
| Kövér aranyrögök a völgyben. |
| Az ember lassan elkenődik. Ilyenkor |
| kopognak, verséhez rím szegődik, |
| kimustrált csillag, csillagok. |
| Legalább gitározni tudna. |
| Kiülne talán a mozi elé, vagy |
| ha folyékonyan hazudna: legalább magát értené. |
| Fogadkozik, kitart, ameddig a papír, tengert |
| csupáncsak látni vél, kitart ameddig a papír, |
| lichthofja égig ér amúgy, kockás pokróca |
| Skócia, révülten tesz-vesz, szöszmötöl, |
| kezében balta és tea, aztán az ember |
| katapultál, hogy le ne kelljen szállnia, |
| hogy le ne kelljen szállnia. |
|
Félig foncsorozott
| tejet fodroz a virradat tejet |
| álmaink másfélszobás műanyagkilincsei |
| kék-selyem díszpárnáit szertetúrva |
| lemegy a hold mint egy lift ellensúlya |
|
| elerednek a gyáridudák amiképpen |
| a hajnali orrok huzatos kapualjakon át |
| mégis mogorva negyedosztályú rorátékon |
| gyűlik a nagymisére a tömjén és a himnuszt |
| is félsötétben kell napról napra elköhögni |
| hosszú az út a panelbeli ébresztőhöz |
|
| amikor fölemelkednek a liftek |
| ki bámul az aknába ellensúlyuk után |
| átmarakodott éjszakák után |
| szerződéses gyerekek után |
| félig foncsorozott reggelek után |
|
|
Sheila súlyos, tompa tárggyal
| Városunk vállgödre kitöltve, megáll |
| a téli eső, csak nyugtatom, csak |
| nyugtatom magam, elfogja úgyis |
| a felügyelő, fél tízre úgyis el, |
| megyek a busszal, megy a busz velem, |
| és panta rhei és panta rhei, a képzelet, |
| az óvodás gyerek, a keresztrejtvény-lakótelepek, |
| csak nyugtatom, csak nyugtatom magam, |
| fölöttem grízes, kékeslila fény |
| üt át az erkélyek szájüregén, |
| sikoltanám: Patrick, ne még, még nem |
| értem haza, de jő a súlyos, tompa tárggyal |
| Sheila, s üres a széf, akár e busz, velem |
| éppúgy üres, mint nélkülem, csak |
| nyugtatom, csak nyugtatom magam, |
| bármilyen lassú, mégis célja van, és |
| útja van, elöntve néhol bár szurokkal, |
| én istenem, mi lesz, mi lesz a magányos |
| utasokkal, bár panta rhei, összébbhúzom a |
| közérzetem, e szombat este merő |
| izgalom, újratermelődik a munkaerő, |
| mercedes típusú kocsiba ugrik a felügyelő, |
| mögéje ül a lakótelep, a képzelet, az óvodás |
| gyerek, még én is én is hazaérhetek, |
| Sheila eltűnt, sehol semmi nyom, gyanús |
| vagyok, ha jól meggondolom, nincs alibim, |
| nem ültem ott, mikor Patrick meghalt, |
| s a széf, szóval félek kicsit, a mercedes |
| rohan, utolér fél tízig, és be kell |
| vallanom, hogy ezt a filmet láttam |
| valahol, így nyugtatom magam, |
| csak nyugtatom e szombaton a lassuló |
| téli eső, elfogja úgyis a felügyelő. |
|
Nyár kiadó
| nyűvik, szelik az éjszakát, |
| nyugszik az óriás gulyás, |
| és ring a víz és ring a part, |
| hold süt, zománcos tábla a tó: |
| soványka csillagok fénye, |
| mint a szövőnők vízisíelése, |
|
| Fújtat, szuszog a jóllakott aréna, |
| rebben a víz, filléres mélye néma, |
| halak és sellők pihennek hanyatt, |
| rózsás, hajnalteremtő pillanat, |
| megzökken kicsi kempingek álma, |
| lebben a szeptemberi villanyszámla, |
| epres palacsinták tutaján |
| a rendes évi szabadság tovaszáll, |
| járdányi aranyhíd ívében ott a jövő, |
| kertész, éjjeles szobaasszony, bolgár úttörő |
|
| A harmatot a szomjas gyep megissza, |
| hát eljutottunk, kedves, Kuwaitba, |
| hát eljutottunk, és a Kánaán |
| öbleiben csak sűrül a hínár, |
| zihál a tó, elgázolt reklám-póniló: |
|
|
Trubadúr-ének
| A légszeszgyár előtt vártalak, én szeretőm, |
| több ízben fel-felugrott, |
| mint ami el akar szaladni |
| nagy csörömpöléssel, teszem fel, |
| mint egy szaunázó kukásautó, |
| páncélos lovag, szóval a légszeszgyár |
|
| Előtt, elhoztam a gumizokni- |
| és gyufacímke-gyűjteményemet, |
| nemhiába kérleltél oly állhatatossággal, |
| nyakamba venném betlehemül |
| a korn ilonka trafikját és sétálnék a légszeszgyár |
|
| Előtt akár föl-alá, a trafikkal, |
| nem a korn ilonkával, félre ne érts, |
| neki így se, úgy se tetszene a dolog, |
| de Neked, ó Neked annál inkább a trafik, |
| (közben sérveim, mint rügyek, feltehetőleg) |
|
| Továbbra is a légszeszgyár előtt várlak, |
| szép hölgyem, haránt, a török cukrászda felé |
| nívótlan ivó van, oda is bemennék Érted, |
| Utánad, be a füstbe, mely mint a |
| meg a nagy hűvös kések közé is, sőt, |
|
| Grálságom, édes hölgyem, egyre, egyre, |
| kezdek, mint a gazdátlan, |
| éhes locomotivok a légszeszgyár |
| előtt, ahol várlak talpig, tudhatod, mióta |
| világ a világ, ez a megbeszélt hely és idő, |
|
| Gomblyukaimban törökszegfű, ez igen nagy |
| patentja, mondhatom, az emésztő tűznek, |
| még ha ez a légszeszgyárnak smafu is, |
| ahogy mondják, kicsapattam |
| magam Miattad az önképzőkörből, |
|
| Nem várok érte hálát moment a légszeszgyár |
| előtt, csak várlak, beleepedvén a füstös őszbe, |
| hogy köhögök… ha hallanád… majd hallod, |
| ha jövel légszeszekkel bóduland, ah, |
| itt a légszeszgyár előtt legalább |
|
| ó, de minő azúr ereszkedik arról alá, |
| hogy mást ne mondjak, többen már |
| a harmadik biciklit lopják el |
| és szerelik szét ábrándosan, |
| míg én lazán összezárt álkapoccsal |
|
| Könnyűded trubadúr-dalt szerezek itt, a |
| légszeszgyár előtt, én szeretőm, |
| és moment én sem értem, csak |
| sétálok átlényegült grálok és biciklik között |
| fel-alá a korn ilonka trafikjával |
| a nyakamban, kirakattal kifelé. |
|
|
Bonbonnière
| a tornyos csókok háromnegyvenért |
| záróratájt kissé előredűlnek |
| pirosfejű kisasszony ön biztos megért |
| ha elhagyom a pocsék rímeket |
| s ha nem csinálok úgy mintha |
| meghalnék a tornyos csókokért |
| a fagylaltját s a szeplős süteményt |
| nyugodtan összeöntheti meg is pofozhat |
| és jőnek majd a tornyos pofonok |
| hisz nem látott még élő trubadúrt |
| bár Bécsben járt már és gimibe is |
| gondol ön az orosz krémtortára |
| ha jő a pullmanpuha alkonyat |
| s ha M. úr is betéved ráadásul |
| gondoljon rá gondoljon rá sokat |
| M. urat kérem rég nem láttam itt |
| de addig is majd kérek száz mignon-t |
| úgy építenék villanyvasutat |
| és gombfocit és robbanó motort |
| s lám kiköveztem desszerttel az asztalt |
| halavány lett mint tér a holdsütésben |
| akár az ön kis orcáján a pír |
| ajaj ajaj most lenne erre ráütő szavam |
| de hagyjuk el a rímeket kisasszony |
| hisz minket már a múltunk összekapcsol |
| s Morgenstern úr ki tán már nem is él |
| ahogy a tornyos csókok háromnegyvenért |
| kissé előredűl majd hátra némileg |
| mosolya mint a száradó kökény |
|
Zene esővel, két cukorral
| Iszik egy kávét, Mozart úr kérem, |
| Ha abbahagyná a zongorálást, |
| Igen szép ez a muzsikája, hány |
| lepusztulnak a macskák a háztetőről, |
| fölkavarja, lám, uraságok |
| érkeznek bérkocsin, kávéra tán |
| azok is, csak csöndesen kavarni, |
| én tejjel felhígítom, akár |
| a lompos szombat, ahogy a kanalával, |
| oda-odaütődik, tempozó zongorája |
| szóval cukorral, lassúdan kiolvad, |
| a zacc a csöppnyi udvaron, |
|
Rímként a nyár
| Micsoda már a délután, micsoda már, |
| a redőny leffedt legyező, |
| ha akarom, félig feltekert madár, |
| a strandon most csavarnám, épp most |
| kikerülném, de konokul csapódik ide |
| micsoda már a délután, micsoda már, |
| ülhetnék pilledten földszintes |
| s podravka pivóval olthatnám szomjam talán, |
| micsoda már ez a délután, micsoda már, |
| válthatnék rímet, mint inget |
| egy átizzadt fabulon-naptej és rexona |
| micsoda még a délután, micsoda még, |
| mondhatni, fölöttébb izzik a nap, |
| s mondhatni, fű közül szemlélve |
| selejtes tűzoltólétraként hasal a vízen a stég, |
| afelé haladtam lassacskán, s lám, |
| nem válik sehogysem teljessé metaforám, |
| micsoda még a délután s micsoda már, |
| ha lassan kiürülő strand lenne e vers, mi tagadás, |
| talaján Tandori lábteniszezne és Cseh Tamás, |
| és piszok lassan hűvösödne, és plédem alatt |
| óvatos csomókba húzódna össze a gyep, |
| s egy tévedésből útrakelt lángospapír |
| zsírozná össze füzetemet, |
| szóval egészen enyhén estébe hajlana már, |
| micsoda még ez a délután s micsoda már, |
| napolaj-maradék, alig innen |
| a bőrbe-szívódás pillanatán, |
| vagyis estébe hajlana, s égne a hátbőröm, |
| karbőröm, ahogy az alkonyat ég, |
| s hullnának vízcseppek, dalcseppek, |
| haját ha fésülné száz táncház, száz discoték, |
| no de ennyit a strandról, |
| amely mint vershelyzet eleve kitalált, |
| s ahonnan úgyis csak fáradtan ballagnék ki, |
| tollait szorosan illesztve |
| túl a bőrbe szívódás pillanatán |
| mi lehet még ez a nyár, s micsoda már. |
|
Vagy egy teljes
|
(Pálinkás Györgynek)
| Ülök itten, kérlekszépen e sörrel. |
| Körben fölgyűrve az abrosz, |
| matrózruha, zubbony, pizsamakabát. |
| Várok itten e sörrel. Tudom, a hó |
| rejti a lószőke italt, jobban bírja-e |
| Főképp, hogy bizton elapadva |
| kezdő térfogatát ki nem adja soha. |
| Habnak maradni képtelenség, |
| Fél korsó. Vagy egy teljes akár. |
|
|