Mélyles

A verstelen vasárnapnak vége van, és immár szárazat vizelnek sótorkú hentesek Európában, akárhol. Szaladgál föl-alá a Nord Orient, akácfák közéből üveg-nap elillan, széjjelrobbant szódásszifon drótvázai: akácfák. Minden nagy kígyó hazaér, bőre nélkül hazaér, békésen és hatalmasan dohogó szivattyú-városokba, ahol sziréna fészkel, pihés és jóllakott sziréna fészkel sztereo-téglák közt, őrült fésűmuzsikákkal, agyvérzéssel, kibelezett ékszerüzlettel randevúzik, szaladgál, nyargal a Nord Orient, gargarizáló alagutak fölébe futnak, hideg tejúti tengerek fölébe futnak, melltartók és epizódszerepek végig egész Európán zuhanórepülésben, mikor az ölebnek elég volt és kiszalad az antarktisz-járdára házmesternek: átmos a tenger, ó ősök ó aranyát ó beleimben ó, dehogy találja, a holdból gázolaj szivárog, és merthogy holdsütés van, látni, higanyszép tavak sását elfésülő horgászzsinór peng ha peng, elfut a Nord Orient, elfutnak a sárga, kása-virágos táviratok, kiürülnek a drótok, csak az alfőnök cimbalomozgat néha, leginkább a Krasznojarszki őzbarna babámat, közel az összespórolt nulla óra, sótorkok rendben, szivattyú rendben, parkok tolvajai rendben, ölebek rendben, tavak higanya rendben, Európa rendben, lepihenhetünk.