Egyre tágul

hajadat összekotrom kikotrom szakállamból kikotrom sátor-hajad eltévedt pányváit szememből sátor-hajad amely kimetszett menekített magamból csak tágul egyre tágul hézagain eldobált bőreim didergő törmeléke rám hull hajadat összekotrom kikotrom szakállamból világnyi biztonság sátor repülő szőnyeg a végtelenben landol röpül hajad a dohányföldek égnek elévült táviratokat fogalmazok egy léghajóba nehezéknek hajadat összekotrom kikotrom szakállamból mint öntvényről a homokot lekocogtatom az arcom sátor-hajad csak tágul egyre tágul eltévedt üzeneteim után tűhegy-pupilla bámul nem moccan tűfoka-torkom hajadat összekotrom kikotrom szakállamból