Ésóés

és kipállott az ajakunk mindkettő ó Jeremiás és szerveink sem nem keresik sem nem útálják egymást és elbillennek az éj nagy bögréi és kiillannak a nagy sötét vizek és megtalpalt csillagok kórásznak azokban fülbe gyűrt ujjakkal és hallani szinte hogy tocsog az Égei-tenger és elszáradt kamaránkban bánatosan zörög ásó kapa és mondanám ó Jeremiás hogy az égi mütyürkék könnyek no de nincs bennük egy szem sincs tétovaság rend van az égbolt vaksin bámul az űrbe