Vincent üzenete Theónak
Mit szakítsak én a rácsokon, Theó, |
ha szemem a homorú egeket |
tölti ki már, ha szemem a napot |
bogárrá égeti már, s kikönnyezi |
Minden kerítés dőlhet ravatallá, |
fojtósárga gabonából megköthetik, |
akárhol rámteríthetik, Theó, |
oly megmászhatatlan, oly magas, |
de a legzöldebb, a legfeketébb. |
Hogyan mehetnék hát odébb? |
|
|