Himnusz Bell Máriához

Ha rajtad át már nincs hova,

téged tárcsázlak, Mária,

üveg-kápolnák láncra

feszített prostituáltja,

forintos bakelit-Mária,

veled, ha általad hiába,

ha kábel idegeiden

túl nem felel, nincs senki sem,

zokogás vétlen tolvaja,

te gyónj meg egyszer, Mária,

számokká kódolt szánalom

szégyene ég az ujjamon,

miért szorítlak görcsösen,

ha nem felelsz, ha nem felel,

kinek már nincs mit várnia,

mért fúl meg mégis, Mária,

torkában szikra-pattogással

némaságot ki ellen vállal,

magából immár mit fedezhet,

membrán lettem s mint membrán reszket,

ha rajta át már nincs hova,

mért nem szólal meg, Mária?

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]