Himnusz Bell Máriához
| Ha rajtad át már nincs hova, |
| túl nem felel, nincs senki sem, |
| te gyónj meg egyszer, Mária, |
| miért szorítlak görcsösen, |
| ha nem felelsz, ha nem felel, |
| kinek már nincs mit várnia, |
| mért fúl meg mégis, Mária, |
| torkában szikra-pattogással |
| némaságot ki ellen vállal, |
| magából immár mit fedezhet, |
| membrán lettem s mint membrán reszket, |
| ha rajta át már nincs hova, |
| mért nem szólal meg, Mária? |
|
Ének az esőben
| Gubancos eső, felhők sűrű haja, |
| szél fésűje tépi, szálba, csomóba repül, |
| söpörnék borbélylányok pocsolyává |
| ám széjjelomol, kis szőke patak lesz, |
| Látlak. Valahol morzsolod épp |
| tizenegyedik ujjad, s szívod, szívod |
| a filter-csontig, harangszó cukrozza |
| a kávéd, födél alatt valahol, |
| mert hisz széles e nagy kerek ég, |
| tűzoltógarázs, s nagy piros kocsiját, |
| a vihart – égő derekunk oltandó – kivezényli. |
| Mitől óv meg a pikkely-tető, mondd, |
| mitől óv meg a neylon-bunker, ha a |
| szél, az eső itt csörgölődik ereinkben? |
| Jönnek az éhes nyájak, sugárban zúdul |
| a dombról a vízbe az autósor, cikkan |
| a nikkel ökörnyál, s lustán, tömpe pofával |
| a bálna-buszok hörpölik egyre a sok kis |
| vasárnapi Jónást, tengertánc, és nincsen |
| senki, de senki a parton, |
| mind az esőben cuppog, a csókban, a sárban. |
| Látlak. Valahol szoknyád igazítod, |
| hallom a hangját, sárga harangzúgás, |
| megmelegít, s bár elmállik, tudom én jól, |
| az esőben, akár a plakát, mégis |
| ringassad kicsikét még, kedves, |
| Fázom már, s érzem, hogy lichthof mélyéről |
| kiabálok, lichthof mélyéről, bár falait |
| sose látom, csak hallom, hogy az összes |
| fürdőszobaablak, legalább százemeletnyi, |
| hersegve kinyílik, s hullnak alá csurgó, |
| csöpögő, jól bezabált szivacsok, lásd, így |
| folyik itten a víg toros ünnep a bamba vasárnap |
| fénybe takart vizihullája fölött, |
| brummognak tengeri tücskök, kúszik ragyogó |
| hegedűszó, fürge higanyszál föl, |
| föl az égbe, a szappan holdba. |
| Látlak, valahol fejedet rázod, |
| sátorodat, sátoromat sörszínű hajból |
| fölém feszíted nyugtató födélnek, |
| úgyhogy bádog-kabátom összefogom, |
| összefogom magamon rongyos versem, |
| megidéztelek, itt vagy az égen, |
| itt vagy vizes ingemben, teafőzőm melegében, |
| itt és valahol, mint az eső, |
|
Amarcord
| Messzi, míderes operettek |
| kulisszát, és jézuska-leső, |
| pattogtatnak elő a hajukból |
| Kiúszik a mozi, kiúszik a vízre |
| ott ringatózik a boldogság |
| alsóneműjén alga-glóriában, |
| Itália rengő csípője körül |
| nemcsak a vak harmonikásnak |
| kell a távoli kürthöz a bálványt, |
| a hajót, a csodát kitalálni. |
|
Vincent üzenete Theónak
| Mit szakítsak én a rácsokon, Theó, |
| ha szemem a homorú egeket |
| tölti ki már, ha szemem a napot |
| bogárrá égeti már, s kikönnyezi |
| Minden kerítés dőlhet ravatallá, |
| fojtósárga gabonából megköthetik, |
| akárhol rámteríthetik, Theó, |
| oly megmászhatatlan, oly magas, |
| de a legzöldebb, a legfeketébb. |
| Hogyan mehetnék hát odébb? |
|
Ésóés
| és kipállott az ajakunk mindkettő |
| és szerveink sem nem keresik |
| és elbillennek az éj nagy bögréi |
| és megtalpalt csillagok kórásznak azokban |
| és hallani szinte hogy tocsog |
| és elszáradt kamaránkban bánatosan |
| és mondanám ó Jeremiás hogy az |
| no de nincs bennük egy szem sincs |
| rend van az égbolt vaksin |
|
Egyre tágul
| kikotrom sátor-hajad eltévedt |
| sátor-hajad amely kimetszett |
| elévült táviratokat fogalmazok |
| mint öntvényről a homokot |
| után tűhegy-pupilla bámul |
|
Gyászvers-próba Nagy László halála napján
| jégfényes korcsolyák kettédűlnek |
| a meghegesztett rianáson, |
| összebicsakló hintalengés, |
| töltse párnáját aki nem fél, |
| jégfényes korcsolyák kettédűlnek, |
| vágtat a ló talpig habosan, |
| nyakán akad a rönksorompó, |
| összebicsakló hintalengés, |
| zörög az egyszem mancsos falevél, |
| feszíti össze Duna-szár, Tisza-ér, |
| a tejtől sáros állatvásár |
| passzusainál most ki strázsál? |
| jégfényes korcsolyák kettédőlnek, |
|
A nulla jeremiádja
| Hát megroskad a szívgyönyörű nyár, |
| legyek emléktáblája kigyullad, |
| tegnap letettük a poroltót, |
| holnaptól már csak koszorúzunk. |
| és úgy suhognak fenn a bőrkötények, |
| elhagy már minden képi logika, |
| ezüstfekete filmek üres dobozát, |
| viszem hova, viszem hova. |
| Szememre támad a dagály, kiszámított |
| és nyelhetetlen, és épül a só miután, |
| lefut a tenger, teli a szám |
| lélegzetvételnyi szünetekkel, |
| fulladás ellen fulladásig, a |
| keszeg könyörgése ez a parton, a |
| nulla jeremiádja, vershomokban |
| madárláb-szavak, szárad a só, karcosodik, |
| fehérül, kimerevíti a szemhéjamat, |
| mindenesetre kevés ha az ember |
| édesvizi búvár, vidámparki pilóta, |
| szemmaró, keserves optikán át figyelik |
| a perspektíva halálát pupillámban |
| a párhuzamosok, lefut a tenger, |
| leroskad a nyár, és kúszik a homok, |
| leplombált szájjal alszom el, |
| citrommal álmodom, miként a |
| trombitás, ki úgy is játszik, |
| és úgy fullad meg, mint a szénrakás, |
| a lassú égés összerontja. |
|
Taormina
| nyugszik a csendőrlaktanya |
|
| amit már néven sem neveznek |
|
| Taorminán túl semmi nincs |
| Armstrong a holdból visszaint |
|
|
Üzenet
| Üzenet a kövér repülőnek, |
| riadt túsznak, riadt terroristának, |
| fügefák és eldobált mosógépek közül |
| a drótokat nem tartja semmi, |
| esti halálhír, éjjeli unoka sistereg el |
| és belehull az Óperenciásba. |
| kerített strandra, a tenger mellé, |
| tengernek fordítva, halak nyelvén: |
|
Mélyles
| A verstelen vasárnapnak vége van, |
| és immár szárazat vizelnek sótorkú hentesek |
| Európában, akárhol. Szaladgál föl-alá a |
| Nord Orient, akácfák közéből üveg-nap elillan, |
| széjjelrobbant szódásszifon drótvázai: akácfák. |
| Minden nagy kígyó hazaér, bőre nélkül hazaér, |
| békésen és hatalmasan dohogó |
| ahol sziréna fészkel, pihés és jóllakott |
| sziréna fészkel sztereo-téglák közt, őrült |
| fésűmuzsikákkal, agyvérzéssel, kibelezett |
| ékszerüzlettel randevúzik, szaladgál, nyargal |
| a Nord Orient, gargarizáló alagutak fölébe |
| futnak, hideg tejúti tengerek fölébe futnak, |
| melltartók és epizódszerepek |
| zuhanórepülésben, mikor az ölebnek elég volt |
| és kiszalad az antarktisz-járdára házmesternek: |
| átmos a tenger, ó ősök ó aranyát ó beleimben |
| ó, dehogy találja, a holdból gázolaj szivárog, |
| és merthogy holdsütés van, látni, |
| sását elfésülő horgászzsinór peng ha peng, |
| elfutnak a sárga, kása-virágos |
| táviratok, kiürülnek a drótok, csak az alfőnök |
| cimbalomozgat néha, leginkább a |
|
Krasznojarszki őzbarna babámat, közel az |
| összespórolt nulla óra, sótorkok rendben, |
| szivattyú rendben, parkok tolvajai rendben, |
| ölebek rendben, tavak higanya rendben, |
| Európa rendben, lepihenhetünk. |
|
|