Bukolika

Minden bizonnyal nyáresti éj van. Így. Amúgy szurokba merült a nappal keksze, kipállott szájú szónok az este. Közben latin derű. Jön le a pásztor a hegyről, ballag a hegyre a költő, féluton Ünnepi Könyvhét. Leng, leng a szmoggyár füstje kéken, dögcédulák az estikéken. Patak patak hátán, olyik eldobált trabanton folyik át. Félúton félúti zászló, mámorban a karcsú kilátó, csúcsán Kánaán mímelődik, a töve újratermelődik. Nyáresti éj minden bizonnyal, grill-csillagok zizegnek sztaniolban.