Beszállás

Azt hiszem, e fülkében van helyjegye ebédem illatának. Szabad ide az Ön koffere mellé helyeznem egynémely gesztusom? Ezeket hirtelen dobáltam össze, amikor eljöttem onnan. Egészen diszkrét lábfej-penetranciám van, ha nem alkalmatlankodom, behúznám az ülés alá. Úgy. Nagyszerű. Itt jobb neki. Nekünk. Látom, dohányosnak tetszik lenni. Ha meg nem sértem, fogyasszon majd az enyémből, az arany Astor füstje könnyű amúgy is. Kezem nyomát feladtam személypoggyászként, ugye, mégis jobb, mintha a karfán. Nyugodtan cserélje ki félúton Könnyű Nyári Rejtvényturmixát az én Könnyű Nyári Magazinommal! Az udvarias, nyugtázó mosolyt ha szabadna, idekasírozom az ablak sarkába. Fogyassza! Itt meg tetszik nyomni egy gombot, és akkor megjegyzem az alagút után, hogy meleg van, és hogy lassúak ezek a vonatok, és hogy koszosak, és hogy Japánban. A másik gomb az üzenetrögzítőé. Ha kérhetném erre a választ. Jó utat. És köszönöm.