Krétapálya

Elmosódó gombfocipálya, válogatottként apa télikabátja, fekete albertflórián száguld for gentleman után, repülnek géz-kapuk, az első Fecske vasstamással a vécé ablakában, a park szaga, mikor haza, lappadt boxkesztyűk illata, egy Liston-kép a tornazsákban, a bal csapott, a lámpa-ring, hol listonként kering, a szégyen, ha gimnazista lányok nyihognak éppen akkor át a parkon, a taknyos őszi alkony, tokája dupla holdja és a svájcisapkazöld tanév, a surrogó viharkabát edzés után a parkon át, a meccs, hol ütik a fejét belharc helyett, az átírótömb-versfüzet, előbbről balett-termek lányszaga, egy zongora, a balettiskola, kezdő tanárnő kiskabátján lila fenyvesikettő, a németóra, a terv, hogy halkan kopogtasson, ne hallja meg a csontsüket kisasszony, s mehet haza, megint a négyes tornajegy, az első rendes tornanadrág gumis helyett, a bánat, nem lett ma sem soványabb, a box után, kivonják majd e sport alól, mégse jó bármi, hogy megtanuljon rúdra mászni, hát bandukol, lábát a tornazsák veri, hátát az este kesztyűi, fél, pedig hátralesne, oly túltömött az ősz, füstölgő, nedves Fecske, a krétapályán félidő, az összecsörrenő fradi komoly tócsákban nem tud játszani, a parkon túl a konyhaasztalok, hol később nagy csaták, a császársárga ház személyhajó, elringató a lépcsőházban minden éjszaka idősebb nyúlemilné pézsmaillata, és van idő, míg kiderül, hogy Verne: zsül, odébb trafik, trafó, török cukrászda, de srégen át a park, ismét a park, hiába, hol ősz, hol boxedzés után haza, lefröcsköli egy varszava, a köd, hol kesztyűk úsznak el, hol pontos pályák áznak el, vívatlan meccsek vesznek el, hol őt és csapatát magasba úgyse dobnák, hatvannégy ősze? hatvanháromé? irdatlan mackónadrág.