A denevérember

A denevérember öregedés   Vállamra akasztja szárnyát Fejjel lefele lógva az űrben   Látom növekvő árnyát Mely beborít mindent hegyet és óceánt   Kemencét és koporsót Látom radarja zöld szemével   Anankét a sorsot Hogy hiába minden csodás megújulás   Hiába fial a kassza Nincs erő hogy a pusztító   Sárlavinát megakassza S a kései gyönyör sem más mint átverés   A földi zöld az égi kék Csak az őrző-védő testépítőktől   A párkáktól kicsalt haladék Míg rákmenetben hátrál az élet   S tök mindegy már ki ad ki kap És feketén izzik a fekete égen   A fekete nap