Óceán

Egy papír jár körbe Pesten, rajta másolatban valamilyen külföldi eredetű gyerekjáték magyar nyelvű használati utasítása, egy harsány röhögésre ingerlő textus. A szöveg hitelességével kapcsolatban kétségeim vannak, szerzője túl kacifántosan nem tud magyarul, diákcsínyt sejtek a háttérben, de századunk kilencvenkilencedik évében ki merné bármiről is határozottan azt állítani, hogy az lehetetlen, amikor előzőleg annyi mindenről bizonyosodott be a szemünk láttára, hogy igenis lehetséges; adunk tehát egy leheletnyi esélyt annak, hogy a maga nemében fölülmúlhatatlan mű csakugyan egy hongkongi játékárus első magyar nyelvű irodalmi alkotása.

Íme:

„Nagy öröm

Használati utmutati

Biztos nagy az öröm! Hogy a gyermek aztot a játék néki, ünneplő alkalma kezebe venni által kissé tanulás célzatából kaptál.

Tehátakorló sok!

1. A doboz tatővel bír. Ez leszedés után szabad benyujtás a kéznek, négyszögalak elektron csellentyűcske.

2. Alapos és kzébentartva alányulva óvatos doboz fenekéről első játék bekezdések.

3. Futyulim! Felszólít! A játék eletromos felnőtt nélkül feljesen uldaba.

4. Minezután meg lehet kezdeni játszását a játéknak vele.

5. Fogjátok a drót alfalát a kéz megsujja közé és jobb kezetek föl le mozgat majka onnét villany bekapcsol, hirtelen smirolni erőse, különben nem jön a villany se át se hosszu se tyű!

6. Egyfeju: magánjáték ha vatytok egyed és nincs játszó önmagatokból összerakni és az nyer aki előbb. Mindenfejű vételembernek üzen kedves játszás!

GYÁRTMÁNTYÓ CÉG”

Eredetileg ennyit firkáltam volna a falra, plusz a három zárómondatot, ha emil-em, azaz elektronikus úton továbbított kéziratom vétele után be nem jelentkezik hagyományos telefonon Váncsa szerkesztő, a sasszemű és mamutemlékezetű azzal, hogy bizony nem hiába tápláltam kétségeket az idézett útmutatónak mint valóban kereskedelmi célzatú szövegnek a hitelességével kapcsolatban, annyira nem, hogy ugyanez a szöveg ugyanebben a minőségében egyszer már megjárta az És szerkesztőségét, glosszát vonva maga után, mint üstökös a csóváját, miközben fény derült a szerző kilétére is, melyet azóta ismét az idő sűrű homálya föd, mert történt mindez Váncsa szerkesztő tájékoztatása szerint valamikor a hetvenes években, de legföljebb a nyolcvanasokban.

Melyek a tanulságai ennek a történetnek a harmadik évezred hajnalán?

1. Ügyeljünk a világgazdaság ciklikus változásaira!

2. A jól vetett bukfenc minden rendszerben kikel.

3. Ne védjük a nyelvet, beszéljük!

 

*

 

A nyelv fölé nem lehet sátortetőt vonni.

A nyelv a mezők füve.

Jön a dadogós-makogó, emberszabású óriásszörny, ledobja magát a fűbe, roppant súlya alatt a sok pici zöld szál meghajlik, a szörnyeteg horkol egy sort, majd fölkel, odébbáll, a fűszőnyeg még egy ideig kiadja az alakját, majd a sok pici szál sorra kiegyenesedik, és úgy hullámzik tovább, mintha mindig is az lett volna, ami most, egy lélegző, zizegő, zöld óceán.