A festékfújó titkos indítéka, avagy hogyan szemtelenkedjünk Shakespeare-rel?

Ez, kérem tisztelettel, egy flakon. Úgy hallottam, ez a neve, bár hogy ez pontosan mit jelent, azt nem tudom. De azt hiszem, hogy a terhemre rótt cselekmény szempontjából ez nem is igazán fontos. Fontos ellenben az, hogy ennek a flakonnak a tetején van egy ilyen gombféle izé, amit nyomogatni lehet. Csak megnyomom, és – pssss! – kijön belőle, ami benne van, a művészet, pontosabban ennek az anyagban rejlő lehetősége.

Még szép, hogy maradandó. Lemoshatatlan műanyag festék. A legkülönfélébb színárnyalatokban kapható, és mondhatom, megkérik az árát, viszont az is igaz, hogy tényleg lemoshatatlan. Hozzáteszem, hogy én az élénk színeket szeretem. Fiatal koromban például kedvenc ruhadarabjaim közé tartozott egy méregzöld bársonyzakó és egy égőpiros pulóver. Na, hogyha én azt a kettőt egyszerre fölvettem!

Miért beszélnék mellé? Kérem, ezek fontos dolgok. Ezek teszik lehetővé, hogy az alkalom szülte szellem az aluljáró falát az alkotás terepévé tegye.

Úgy, ahogy mondják, uraim. Szemüveget adtam a nagy angol drámaköltőre, bikinibe öltöztettem Oféliát, szamárfület rajzoltam Poloniusnak, kétpúpú tevévé változtattam Richárdot – a többi most hirtelenjében nem jut eszembe.

Igen, igen, Macbeth meg Oberon, meg Titánia, meg Prospero, és még mások is… Nem csoda, hogy az ember egy-két nevet kihagy.

Az indítékomat viszont, kérem tisztelettel, egyszerűen nem tudom megnevezni. Ellenállhatatlan kényszer hatására, azt hiszem, törvényszéki körökben így mondják. Nálunk otthon csak úgy, hogy berágott a hapek. A verselemzők persze, mint máskor is, az ihlet rejtélyes természetéről nyomják a göndör szöveget.

A valóságban az úgy volt, hogy fölkeltem, fogtam a flakont, és fújtam.

Ez történt.

Illetve majdnem ez. Egy apró kiegészítést kell tennem. Csak akkorácskát, amekkora egy igekötő.

Fújni fújtam. Ez az igazság, mármint az, hogy megfújtam a világirodalom legnagyobb tolvajának zsebéből az irattárcáját.

Kérdem én, egy falfirkálót, aki civilben még ragadós kezű a szerencsétlen, csábíthat-e izgatóbb vizsgaföladat?