Új magyar irodalmi lex?

Vitatható, hogy melyik hülyeség mondható több joggal tengernyinek, az enyém-e, aki egy őrült pillanatomban elhatároztam, hogy drága pénzért megveszem az Új Magyar Irodalmi Lexikont (a továbbiakban ÚMIL), abból a megfontolásból, hogy teljesen használhatatlan elődjénél mégiscsak jobbnak kell lennie, vagy azé a lexikoné-e, mely akár egy olyan cikket is közöl, mint az ÚMIL rólam szóló szócikke.

Hanem ebben a vitában döntsön az utókor. Nekünk más a dolgunk. Legalább mi, léha írók legyünk pontosak, ha már a lexikonunk olyan, amilyen.

Észrevételeink megtételekor pedig a lexikon tudós előszavában a szócikkek szerkezetéről mondottakhoz tartsuk magunkat. Előbb a tények, utána a mélyreható elemzés.

Tehát:

1. Idézet az életrajzomból: „Az ELTE m(agyar)-könyvtár szakán 1960-ban kapott diplomát.” Verseim és prózám visszatérő motívuma, hogy egyetemi diplomát soha nem szereztem; ironikusan többször is utalok arra, hogy egyetemen én többet oktattam, mint tanultam.

2. Nem tétetik említés:

2.1. Arról, hogy 1976-bon az Iowai Nemzetközi Íróprogram résztvevője voltam. Ez nem föltétlenül megemlítendő, de ha mások esetében az ÚMIL ezt említendő ténynek tartja, akkor itt a hallgatásával hamisan informál. Annál is inkább, mert tíz évvel későbbi minnesotai egyetemi tanárkodásomat megemlíti (nem említi viszont, hogy a két út együttes eredménye egy Amerikáról szóló verseskötet [éljen Drága Lexikonunknak és Nagy Barátjának, a Logikának örök és megbonthatatlan testvérisége! {hosszan tartó, lelkes taps, a közönség feláll és állva éljenez… }]).

2.2. Az 1986-os Év Könyve díjról, melyet összegyűjtött verseim kötete kapott. Ez sem föltétlenül megemlítendő, de… (lásd fent!).

2.3. A művek fölsorolásában öt könyvről:

2.3.1. Honnan jön a költő? Esszék, 1980. (Ennek a címadó írása készült Iowában.)

2.3.2. Egyik oldaláról a másikra fordul; él. Versek, 1992.

2.3.3. A keljföljancsi jegyese. Versek, 1992.

2.3.4. Útkereszteződés Minneapolisban. Ötvenegy vers Amerikáról, 1993.

2.3.5. Cédula a romokon. Esszék és egyéb arcátlanságok, 1994.

3. Említés tétetik viszont:

3.1. A Soros Alapítvány díjáról és a Weöres Sándor-díjról mint két egy időben kapott díjról, holott a Weöres Sándor-díj a Soros Alapítvány költői díja, tehát a két díj egy és ugyanaz (lehet, hogy ez a mélytudat kárpótlása a lenyelt Év Könyvéért?).

3.2. Az 1979-ben megjelent A visszacsavart láng című esszékötetről mint fontos folyamatok kiindulópontjáról. Nagy kár, hogy ilyen kötet nem létezik. Ezzel a címmel egy verseskötetem jelent meg a mondott évben, és a fontos folyamatok, ha egyáltalán indultak valahonnan, hát abból az egy évvel későbbi esszékötetből (2.3.1.), melyről az ÚMIL nem tud.

3.3. Az 1986-ban megjelent Összegyűjtött Versekről, mely az ÚMIL szerint 1985-ben jelent meg.

3.4. Az 1994-ben megjelent A költészet hatalma című gyűjteményről, mely tény magában természetesen nem lenne baj, de így, az előle hiányzó öt könyvcímmel igenis az, mert megtévesztő módon azt sugallja, hogy az ÚMIL naprakész, és a művek jegyzéke teljes, amiről ugyebár nem beszélhetünk.

Ily gyászosan állunk a tényekkel, de hát ugyan mi rossz lehet ezen a földön, amiért nem kárpótol bőségesen az elemzés mélysége és a csillogó stílus? Idézet következik:

„Önéletrajzi verseiben az egyén és a történelem titkait vallatja. Nyugtalanság, fintor, kétségbeesés és várakozás jellemzi verseit. Főleg angol és spanyol költőket fordít.”

Hogy ne ismernénk rá tévedhetetlenül a köztünk révületben tántorgó költőre, aki csak úgy egyszerűen „árvaházban nevelkedett”, mint Twist Olivér?

(Naná, hogy akkor ilyeneket művel. Még jó, hogy nem rohan ki, mint egy Zrínyi Miklós, csíkos pizsamában, sikoltozva, kezében konyhakéssel, a nyílt utca során táncolni, dalolni, a szégyentelen!)

Egy arcizmunk sem rezdül. Mint főleg angol költőket is fordító árva tudjuk, mi az understatement, a híres-nevezetes angol aláfogalmazás.

– It’s a pity – mondjuk hűvösen, amit megközelítőleg úgy műfordíthatnánk magyarra, hogy ez egy szánalmas, piti ügy.

Persze azért berzenkedik bennünk a puszták szelleme. Hát mi már örökre a sor végére szorulunk?

Pitinek piti, de azért van benne valami nagyszabású. Ilyen terjedelembe ennyi szamárságot beleszorítani! Mibe, hogy ez Guinness-rekord?

Emberek, látom a tengert! Pontatlanságból, rendetlenségből és lustaságból van, de becsszavamra, hullámzik.