Töredék az elnémulásról
Hiába, akárhány verssel rakva a padlás, |
erőt vesz rajtam a szánalmas hanyatlás – |
a költő addig él, ameddig ír! |
És ha hónapok óta egy jó sort se bír? |
Halott, ha mondom, két lábon járó halott, |
holott tegnap még élt, holott |
Vakít a tündöklő közöny, az ég. |
|
|