|
Egy szál virág Vas István sírjára
| Schubert dalában, Schubert dallamában, |
| drága barátom, bizony a halál van. |
| Édessége azért mondhatatlan édes, |
| mert mélységes mély, vad keserűség ez, |
| a szultán méregcseppje kristálypoharad alján, |
| az árny, mely mindig ott áll minden mátka balján, |
| amelytől elsötétül az édes, édes élet, |
| és kihangzik belőle az Utolsó Ítélet, |
| nem villámló szavakkal, de zengő zongorával, |
| a moll akkordok összhangzattanával, |
| Schubert dalával, Schubert dallamával. |
|
| Schubert dalában, Schubert dallamában |
| minden hangban hallható halál van, |
| mégsem úgy hallgatod, hogy halálra váltan, |
| kacérkodsz és táncolsz, vigadsz, mintha bálban. |
| Egy szekérderék halál túl sok a halálból. |
| Schubert kábítószer túladagolással ápol. |
| S belőve bolyongsz az öldöklő világban, |
| hol a gyors patakban pisztráng, a réten vadvirág van, |
| s látsz egy sötét erdőt, mélyén rőzsetűz ég, |
| s meggyakod ott a Halál és a Lányka szűzét, |
| izzol a zene ölében, halhatatlan lángban, |
| s föltámadsz a halálból, mint Ő a Bibliában, |
| Schubert dalában, Schubert dallamában. |
|
|