Bottal kopogva a szélben

az öregedő férfi teste   recseg-ropog kóró a szélben az ördög meg dühönghet a falra festve   hogy egy állhatatos hang mi mindent összebeszél benn varázsszavai nyár meg fény meg öröm   és persze nem történik semmi száraz bőr sárga lábköröm   ja és gyorsan ki kéne menni bottal kopog a nyomorék sántikál   itt volt fiatal majdnem boldog beesett mell és ferde váll   alakulnak a dolgok a maradók szeméből bőven hullik majd a könny   kinek-kinek a maga sorsa a betegség a lomha szörny   rálép és eltapossa