Vojtina recepcióesztétikája

manapság valamire való költő nem kezdi úgy a versét hogy ó jaj és nem folytatja úgy hogy hová lett ez meg az még kevésbé úgy hogy a mélységből kiáltok hozzád uram tudja amit tud ő is jól van informálva emilezik csatornát vált a távirányítóval látja mi van hogy az énköltészet kiment a divatból és a tavalyi toposzok oda kerülnek ahová valók a kukába a rohadó salátalevelek közé különben is költőnek kuss ha komoly dolgokról van szó az irodalom egyetemes jelenség tehát az egyetem felségterülete és ez nagyon is jól van így nincs szebb mint a bíbor alkonyatban hazafelé tartó tanszemélyzet a lenyugvó nap sugarában meg-megcsillan ércsisakjuk és kengyelvasuk kezükben kétélű kard az átértékelés senki sem műveli náluk magasabb szinten az elméletet márpedig az elméleten múlik minden elmélet nélkül a vers csak a bolygó hollandi hajója jól is néznénk ki trendek és tőzsdeindex nélkül ha nem tudnánk hogy a mai napon hány pontot emelkedett kosztolányi hányat esett babits a multikulturális játszótéren mindeközben a csengő hangú tanszékek kánonban énekelnek és kemény profi teniszt játszanak most én adogatok és te fogadod majd fordulunk és te adogatsz és én fogadom megfelelünk a korszak elvárásainak reflektálunk egymás textusára ami mindkettőnknek előnyös köztudott hogy a reflektálatlan textus nem üdvözül a reflektált viszont igen tizenöt semmi harminc semmi negyven semmi ennyiből már bőven kijön egy könyv bizony mondom neked ha nem botlasz bele minden szir-szar emberi gondba de koncentrálsz és ahogy azt joggal várják tőled a múzsák hozod a mérkőzéslabdádat fölkerülhetsz még a profik rangsorában a kis nyelv költőjének elérhető legelőkelőbb hatezerhatszázhatvanhatodik helyre