János jelenést lát

ekkor a második angyal is kitöltötte az ő poharát de ő a tengerekre láttam fölmagasodni a hullámokból a szörnyet az úszó vasszigetet a george washington repülőgép-anyahajót négy romboló kísérte valamint két fregatt sárkánytarajos nyomdokvíz habzott és forrt a faruknál babilonnak városa íme a vízre kelt a saját szememmel láttam liftek jártak föl-le a szörnyetegben mint egy szállodában radarszobájának képernyőin zölden villogott a fény és halálsugara eltalálta volna a távoli város félreeső házának ablakán sütkérező legyet is de nem találhatott el az alfától az omegáig ugyan ki vagy mi lehetett volna itt még alfa vagy omega az emberfajt méreggel itatták kába utópiái megrészegedett kitépte az esőerdők víztől csepegő zöld haját s a nap körül csak a föld kopasz koponyája keringett kiszáradt varratok árkai a mindenség rejtélye magára húzta a kozmoszt és elaludt hiába költögettük ráztuk a vállát robbantásainkkal nem a köd szállt föl csak a vadászgépek rakétákkal a szárnyuk alatt láttam a kőesőt zuhogni az égből a szőnyegbombázást a napalmot a gombafelhőt az óceán mélyére merülni a huszadik századot az új Jeruzsálem nem több s nem kevesebb a mindig lehetetlennek gondolt új nézőpont a jól föltett kérdésre a minden eddiginél meggyőzőbb válasz