Csukás István fölszáll a mennyekbe (Haha!)

Hova tűnt hatvan év Csukás István?

Hova a hatvan év öröme, könnye?

Ne gyászold őt, tizenkét tanítvány,

föltámadni belebújt egy könyvbe!

Írva van abban minden, ami e földön jó volt,

a nagy szelet husok meg a nagy seggű bigék;

verset kortyolgatni, mint ínyenc az óbort,

s tudni a titkos varázsigét,

amitől megelevenednek az ötvenes évek,

a kor, mely maga a nagy Hiányzik,

s melyre a lélek mégis vissza-visszaréved,

ha majd a zsozsó nem lesz már hiánycikk,

és Rómeó a piacot járva töpreng,

marhahátszín vagy sertéskaraj,

és jókat eszik, miközben a föld reng,

s lepraként terjed a kín, a baj, a jaj.

Könyvéből kiszáll a különös pille,

emberforma, van vagy egy mázsa,

mégis könnyű, mint a szempilla.

„Na ja,” szól Csukás, „a költészet varázsa!”

Napként röhög ránk Kubla-kán-képe,

míg pénzért és posztért folyik itt a hajsza;

beleért az arany nyár húslevesébe

s most, nézz oda, esik, mert csöpög a bajsza.

Jegyzet, Arany János módján. A bige eredetileg fából faragott gyerekjáték; a hatvanas évek pesti argójában lányt vagy nőt jelent. A zsozsó manapság divatos kifejezés arra, amit másképp dohánynak, lóvénak, lének, stexnek azaz pénznek mondanak.