Romantikus festő képe: Kiűzetés a paradicsomból

1 De a legszebb volt a fiatalságban a bűnbeesés!

2 A csiklót ingerelni nyelvükkel, benyálazott ujjuk hegyével;

3 vagy ajkuk közé kapni a makkot és erősen megszopni, mint csecsemő az anyja mellét;

4 vagy lecsúszni nedves szájukkal a forró rúd tövéig;

5 vagy az ölükben égő olajkút tűztengerében

6 egy eleven tűzoltó készülék márványeres dugattyúját

7 pumpálni, föl-le, előre-hátra, az őrületig,

8 mely bearanyozza különben leginkább káromkodásra használt

9 szavaikat, a faszt, a pinát, míg végül egy rekedt hang azt nem súgja: „ereszd belém!”,

10 s egy másik azt: „most!”, és a párzó párduc-emberpár az altató lövedéktől hirtelen elterül…

11 Csak ébredésük után látták meg fejük fölé tornyosulni az angyalt; izzó pallossal mutatta az útirányt:

12 „tűnés a francba!”; és a kapun túl már ott vártak rájuk új útitársaik –

13 egy hallgatag, aszalt szilva arcú, cserzett bőrű, szíjas indián, az öregség,

14 és a bomló test szagába burkolódzó, láthatatlan szellem, a halál.