|
Gyökerem a feketeségben, ágam a tündöklésben (élet és halál röghöz kötött, duális világképe!), és köztük a törzsem, a megviselt, kiszáradásnak indult, hámló kérgű, göcsörtös erekkel huzagolt, emberi test.
Kinek miféle csodája az, hogy agyam ágboga közt még most is vers terem?
|