Lakik a házunkban egy költő

lakik a házunkban egy költő orbán ottónak hívják és állítólag nagymenő kitüntették mindenféle díjjal és portréfilmet vetített róla a tévé bár ez nemigen látszik meg rajta épp olyan ő is mint a többiek a többi öreg a házban nyomorult öregebb a saját életkoránál ez már mifelénk így szokás de ő kiváltképp nyomorult mert ő még beteg is botjával kaparászva dülöng a körfolyosón a lift felé máskor meg rángógörcs rázza kaszálnak a tagjai mintha egy óriás pók rontana rá az áldozatára nem hinnéd hogy ugyanaz izgatja őt is ami Arisztotelészt Kopernikuszt vagy Einsteint az emberiség lakcíme a postai irányító számmal a csillagözön világvárosában lakik orbán ottóban egy költő nincs aki tudná hogy hívják nem nagymenő és nem söpör be díjakat portré már csak azért sem készül róla merthogy nincs miről hisz teste sincs sem botja minek kaparászna a körfolyosón inkább suhan nem tudni mikor hova távozik s hogy visszajön-e nem tudja még a szállásadója sem csak hallja a szomszédos szobából a zajt hogy no ne mégiscsak haza jött a lakó az meg a falon át máris súgja az első verssort lakik a házunkban egy költő aztán hirtelen elhallgat hogy folytassa ha tudja a főbérlő vagy szakadjon bele és újra megtörténik a sokszor megtörtént csoda a béna elhajítja a mankóját de nem esik el röpdös a kalitkából szabadult szellem a vén papagáj halhatatlanság rikácsol most megfogtalak s föllobog és kialszik a napkitörés fáklyája a végtelen és fagyos éjszaka macskájának szánt kacér üzenet