Itt A Ott O verseiből*

 

Ugorj, vogul, osztyák a bort*

(Zürj ének)
 

Augusztus 20-adyk napján

éneklik Szigligeten és

környékén, tűz mellett,

medvebőrben izzadva
 
Monsignore Stephanus de Bella
cellájába misebort cepel, la –
 
 jobb az, mint a szöges ostor,
 
 ha már a világ kolostor!
S noha ahány bűn, fölróva a listán,
ezt még elnézi az Isten is tán,
 
 és sokáig éltet, István.
Most pedig én, az énekmondó,
 
 lekapom a kalapom,
a kalapom, ami nincs,
 
 mégis lekapom
a fejemről e lapon
 
 (költői alapon),
hogy lengessem – Jön a medve! –,
te meg kedved kerekedve
 
 – Jut neki is! –
 
 vissza ints.
 

Itt A Ott O levele Uszkár Kukuska fess tőhöz

(Vojtina’s bridge over troubled waters)
Kedves Kukus,
az ember nem lehet elég ukus,
hogy személyed méltóképp dicsérje.
Dehát nem is ez a célje.
A költő személyét ki nem szarja le?
Frater, ave atque vale!
Viszont ami a szöveget illeti, a szöveg-ellést,
kezdhetem a nagy süvegemellést,
mert kimondani nem vagyok gyáva:
meg van ez csinyáva,
illetve ki,
mert láthatja ki-ki,
hogy a múzsát nem csak derékon kaptad,
tapiztad, haraptad,
de meg is dugtad őtet.
S most itt a gyerek, a válogatott kőtet.
Mi mást mondhatnék rá? Isten, óvd Kukorellyt!
Te meg azért vigyázz, mert ez a föld csúszik,
a szellem itt könnyen al-kúszik.
Endre, az Istenért, ne hasalj ell itt!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]