A walesi pártok*

(Bökversben bőr alá adható hah-sajtó injekció)
Vérvád király, a gólkirály
 
 elvan taplón, kován:
„Most látod”, úgymond, „mennyit ér
 
 a szürkeállomány!”
„Nem kell ide ész, csak pár csenevész
 
 újságíró nyafog,
hogy áj de fáj a néma száj,
 
 mit vaskezünk befog?”
„Felség, hű ajkunk zárva van,
 
 s fülünk is jobb, ha zúg,
csiklandja hír bár számtalan,
 
 mind jól fésült s hazug.”
„Felség, tán mégsem ártana
 
 egypár valódi hír,
a hír ravasz természete,
 
 hogy némely sebre ír!”
„Meglátom én”, s parancsot ád
 
 király: „Rablómesét!”
„S kit kedvelünk, hű alfelünk,
 
 verj le még pár vesét!”
Vérvád király, a gólkirály
 
 cselez és csúcsra tart,
van nála (náluk) tőr s kanál:
 
 „Szúrj, és kavard a szart!”
Mondjahameri a bár neve,
 
 hol csapnak este bált,
Mondjahameriben Teri, az éteri
 
 élteti a királyt.
„Kinek mi jár, erély, irály,
 
 lelkendező sorok,
s meglátja kend, lesz házirend
 
 és megfúrt műsorok.”
S Vérvád király, a gólkirály
 
 vágtat fakó lován,
s amerre tűz, mindenkit űz,
 
 mint őrült ottomán.
„Ha-ha, mi zúg? Mily éji had?
 
 Mi ez a záptojás?
Felköltetem titkáromat,
 
 ő is paranoiás!”
„Ha-ha, huhog, zokog, sivít,
 
 de én tudom, ki ő,
fülembe zúgja átkait
 
 a kormányszóvivő!”
És dob döng, réz kong, húr vonít,
 
 nem adja egy alább,
míg dalt szerez s táncot tanít
 
 Lord Botfül és Faláb.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]