Rákóczi-nóta

Egy nádfödeles országban lángcsóvát hajigálni – ehhez értünk, ebben nagyok vagyunk! Túlélni tiszta szívvel aljasságot és halálveszélyt, s rögtön utána bemocskolni magunkat egy ócska pártütéssel, teli torokból üvöltve a gyalázatos marhaságot, hogy nem is volt Második Világháború, s Ravensbrück, Majdanek, Treblinka és a többi perzselő név csak helynevek a térképen, bármit is ugatnak a liberálisok… Mi tett ilyenné minket? A rossz történelem? Ezért találunk rá a kotorékeb ösztönével ruhásszekrénybe bújt zsidóra, padlás-zugban kucorgó kulákra? Ezért leghőbb vágyunk, hogy jó sajtónk legyen? Ezért küldjük (miután jól megtéptük) szerelmünket a sarokra, hogy összestrichelje a mindennapi mítoszravalót?