A krónikás barát

Izzó szenével Isten nem csak azért nyomorít meg engem, hogy írógépemhez láncolt krónikása legyek, de hogy egy magaslatról lássak rá a történetre, ahogy kibámulok kolostorcellává lett szobám ablakából, és tanulom, hogy a bölcsesség íze is keserű íz… Alattam vonul el a megvert század. Rongyos martalócok; megkúrnak egy-két özvegyet, fölcsinálnak néhány gyereklányt, s vánszorognak tovább, a füstben úszó ezredvég felé… Volt-e viharosabb szépség, mint fiatal korukban ők, az anarchisták, a szabadgondolkodók, az utópista konspirálók? Arcukon fényujjaival matatott a barkát robbantó tavasz, de télre megépült a szögesdrót az első tábor körül, s az élet, az izzó lávafolyam sötét fenőkővé fagyott, hogy azon élesítse nyaktilóját sántító világelméletük.