Az inga
| Azt álmodtam, „szabad szonettjeim” sora függőhíd, s átértem a túlsó partra, |
| de cellámban – vagy épp EZ az álom? – az inkvizíció ingája leng – |
| az előbb egy tűzpont vibrált a tető alatt… a forradalom… |
| éreztem a lázas mámort… ízről ízre az új világot!… –, |
| s mind lejjebb s lejjebb ereszkedik – már látom a borotva élét |
| s a roppant fémtest csillogó lapjára alvadt vér vakfoltjait… |
| Én Istenem, ihletőm, ki vagy te? létezel-e? |
| S ha létezel, mit művelsz velünk? hová csábítasz? |
| Álmunkban föl-le bukunk, mint tenger vizében az elbitangolt bója, |
| vagy szélsebes ingádon repülünk üvöltve csillag és csillag között. |
| Hallgatsz? Vagy, aki vagy? Elsüllyeszted a Földet, |
| és nem hallod meg a mélységből hozzád kiáltó, fuldokló fiaidat? |
| Verítéktócsában ébredek, s látom, hogy nem álmodom – |
| a súlyos bárd ott leng fölöttem, s körülöttem a cella négy süket fala… |
|
|