Gyere, súgja Schubertnek a Halál^*

Bár ébren minden percünk azt sugallja,   hogy messze még, hogy messze még, szendergő szellemünk borzongva hallja,   mint dallamot, mint vers-zenét, a tompán lüktető, földmélyi hangot,   hogy jaj nekünk, hogy jaj nekünk, valaki húzza a lélekharangot,   hogy véget ért az életünk, s nem ébreszt többé tömény fűszerével   sem föld, sem fű, sem víz szaga, s nincs és nem is lesz már, csak örök éjjel,   csak éjszaka, csak éjszaka.