„S most – vajon barbárok nélkül mi lesz velünk?” |
|
| Miért tolongunk itt, a város ócskapiacán, |
| hol romlott hal és romlott eszme bűzlik? |
|
| Mert várjuk a barbárok tankjait. |
|
| Miért hajtjuk magunkat, űzzük az ipart? |
| És miért rohanunk haza nézni a tévét? |
|
| Mert várjuk a barbárok tankjait. |
|
| Miért ül föl ágyában éjfélkor a nő? |
| Miért kap a torkához? Miért fuldokol? |
| S hajnalig forogva a gyűrött lepedőn |
| miért jajgat álmában? Miért nyöszörög? |
|
| Mert várja a barbárok tankjait. |
|
| S miért spriccel a jó nép százfelé? |
| Miért bújik a pincébe s az árkádok alá? |
| Miért mondja mindenre: „Nekem aztán…”? |
| És mitől hallgat el? És mitől izzik |
| szemében a halálos rettegés? |
| S lőtt sebben fetrengve miért káromkodik? |
|
| Mert ezt tanulta és ehhez szokott, |
| s most várja a barbárok tankjait. |
|
| S miért gyújtják föl városunkat hétfelől? |
| Miért fröcsögnek gyűlölködve szenátoraink? |
| És miért szaglanak bosszútól szóvirágaik? |
| Miért kívánják vérrel jóllakatni azt, |
| akinek nem tudnak kenyeret adni? |
|
| Mert tudják, hogy a barbároké a jövő, |
| s most várják a barbárok tankjait. |
|
| Így veszi kezdetét a fényes örömünnep; |
| van pellengér, vesszőfutás, társastánc, virsli, sör… |
| S lemegy a nap. Csak tank nem jön sehonnan egy sem. |
|
| Csoda-e hát, hogy elfog bennünket a csüggedés? |
| Miben bízzunk, ha már a tankokban sem bízhatunk? |
|
| Csak másnap jön a limesek felől a hír, hogy semmi vész… |
| Van megoldás. Vannak barbárok. Mi vagyunk azok. |
|
|