A három grácia^*

csapunk mondták egy jó kis lánybulit az Ica az Erzsi a Duci az életük regényesebb mint az Elfújta a szél amit újra és újra megkönnyeztek amikor volt rá elég könnyük mert éppen nem volt háború forradalom tömegterror és nem akart naponta fejükre szakadni a ház és nem halt ki mellőlük a férfi mivel a népek országútja mellett laktak egy forgalmas helyen ahol örülhetett aki életben maradt és akinek annyi vész és megpróbáltatás után egy olyan rendes férj jutott mint az Icának a Gyula egyszer mondták legalább elereszthetjük magunkat és kigombolták pongyolájuk alatt a melltartójukat majd vihorászva kivették a fogsorukat is és nyögdécselve és nyammogva mártogatták a tejeskávéba a mazsolás kalácsot és cipőiket félre rúgva kéjesen mozgatták harisnyás lábuk ujjait három túlélő három háborús hős három nyomorult öregasszony az egyik az anyám