| Ha róla kívánunk szólni (Rilke), nézzük e meztelen nőt – |
| meg-megrezzen a szárnya, suhog. Csak a kombinét s a bugyit |
| imádkoztam le róla, a szárnya nem zavart. Sőt, kifejezetten |
| hűsített, hogy csapkod vele, ó de finom, mikor ő kerül fölülre |
| a hegyről görgő hordó belsejében. Mintha a Föld lennénk |
| és egy-testként keringenénk valami részeg Nap körül; |
| vagyis épp hogy nem, két test, két kő a mennyei őrlőtérben – |
| surlódunk, forgunk egymáson, a pórusaink mind nyitva, |
| s a testtelen molnár, a gyönyör ki-be jár rajtuk, amíg mi |
| lánglisztté őröljük a semmit… Ennyit az elragadtatásról. |
|
| A versben persze mindez megjelenés és megjelenítés: technika. |
| Az ihlet részegen is méricskél, mint egy nyugdíjas szerelő. |
| Nagyítsa-e kétely nélküli, nagy szavakkal még tovább a nagyot? |
| Vagy kicsinyítsen mindent szóvicc-méretűre, ahogy ma szokás? |
| Ostobaság nem tudni a nyári divatról, még nagyobb követni: |
| hagyjuk csak zümmögni a nyelvet a visszhangzó virágkehelyben, |
| hadd vigyen magával annyi időszerű port, amennyi ráragad – |
| mondjuk bátran sarkangyalnak az arkangyalt, vagy angyalkának, |
| hangsúlyozva a ká-t, hogy a hülye is értse; |
| ez csak annyi a költészetből, amennyit a stíl katonája is átlát, |
| és amennyit kőtábláin kodifikálhat a művészetfilozófus. |
|
| Pancserek. Csak pancser tűzi ki célul a semleges-nemet. |
| tart távolságot azért, hogy ne okozzon rövidzárlatot. |
| A legnagyobb, ami élővel megeshet, maga az élet. Tűz és víz, |
| rendetlenség. Programhiba a mindenségben. Az emberhernyó |
| az éjszaka legmélyén araszol: „Hoppá, megkúrtam a csajt!”, |
| de a szőrös testből fokról fokra kibomlik a lepke, a képzelet, |
| és benépesíti a földet mennyel, a mennyet szárnysuhogással, |
| nagynövésű néppel, melynek puszta közelségétől hajlik a vas, |
| föllobban a fény, megáll a szív. A költészet csak forma, |
| esetleges, mulandó. Hang és nyelvhasználat: gomb a ruhán. |
| S az angyal, a mégoly délceg is, kellék; csak átsuhan. |
|
| A lényeg a szem, mely látni kívánja a láthatatlant, s lát is |
| valami filmet: ég és föld egymásba tapad, mint őrjöngő szeretők… |
| Majd az az ősöreg arc: cserepes föld, csupa árok és barázda – |
| egy vén koldus gubbaszt a sötétben, az emberi meztelenség izzó |
| vaskályhája mellett, fénykoronásan, fázósan, posztómamuszban. |
|
|