Két szó között a résen^*

Mándy Ivánnak hozzám is elhozták ugyanazt az ívet (hozzám is egy szakadt hadaró madárszerű nő) nincs ott a nevem az aláírók közt számít-e más nem na persze ez minden valóban hatékony mozgalom módszere a nagy világvallásoktól a kis helyi puccsokig őrülettel az őrület ellen azaz barátaim most tegyünk félre mindent koncentráljunk az ügyre rossz összeesküvő lennék mert rossz szervező vagyok amellett szórakozott illetve az emlékezetem szeszélyes emlékszem minden kép minden részletére de az időpontokra és a számokra nem életveszélybe sodornám azt aki rámbízná az életét az én esélyem a vers ehhez értek majd bolond leszek más terepet választani ahol kicselezhető műkedvelő vagyok a szófaragás tisztes kisipar s tudom hogy kell becsülettel gyakorolnom a mesterségemet ahhoz hogy hírvivőnek választhasson a sors ha úgy akarja ha a hírnek nincs más útja csak a csontjainkra rohadt viharkabát zsebe és abban a bűzölgő notesz és abban a megmunkált szavak és bennük rejtőzve a láthatatlan szellem mely ronggyá veri a Wehrmacht verhetetlennek hitt hadosztályait hibátlan okfejtés amíg választhatjuk a verset s van műhelyünk amit védjünk és béke van de ha két szó között a résen (most rakja el az ázott-veréb-frizurájú nő az ívet) befújja Auschwitz és a Gulag vaskályhájának füstjét a szél s mi ott állunk meztelenül a bőrünket sikáló ragyogásban a föltámadás vagoncsikorgástól hangos appelén minden jelentéktelennek gondolt hétköznapi becstelenség föltündököl rajtunk mint izzó anyajegy