| Most? Huszonkilenc év után? És a télikabátokon? |
| Egy toronyban, ahol valami házibuli ruhatára volt? – |
| Az álom úgy hozta elém, abban a régi, égő vörös, cipzáros ruhában, |
| és én egyszerre voltam huszonnégy és ötvenhárom éves, |
| ő meg tizenhat, mint akkor, abban a kölcsönkégliben, |
| ahol a frissen tanult élvezettől vadul dobálta magát az ágyon, |
| miközben szőke haján szikrázott a végtelen sugárözön… |
| Most siettünk, őt várta egy dioptriás, lassú pasas, a férje. |
| Csak ránézett a feleségére és azt mondta: „Kurválkodtál megint”; |
| gondosan artikulálva beszélt, mint egy tévébemondó. |
| „Ugyan”, heherészett erre ő, és eltűntek a ködben. |
| Én meg ott maradtam összekent nadrággal a kabátokon, |
| és hallottam a testtelen keselyű rekedt vijjogását, |
| hogy mind úgy végezzük, ahogy a sintér kezén a kutyák. |
|