| Egy liftes lépcsőházban, a hatodikon |
| egymással szemben laknak Kulinék és Esterházyék. |
| Kulinnak négy fia van, négy kis Kulin, mind nadrágban, zakóban, |
| s mind előzékenyen kérdi, Kit tetszik keresni a bácsinak?
|
| A Kereszturyékat, mondom. Átvezetnek Esterházyékhoz. |
| Ők egy konyhában laknak; őrült rendetlenség, tányérok, cipők |
| és Haydn zongorája, hogy legyen a Zsófinak min gyakorolni; |
|
S A ZONGORA IS FÖL VAN RÚGVA! Botrány, dünnyögöm. Majd kiabálok, |
|
Kehereszturyééék! Egy hang fentről (az Istené?), Jövök a lifttel…
|
| Felhők és ragyogás… az elme fényes, hajnali foszlányai… |
| Félálomban hallom… du-dú, du-dú… a Biblia vén ezermesterét, |
| ahogy dúdolva gyúr egy marék atomból sarat, a sárból embert, |
| majd egy indián fúvócsövön át a totemszobrocska fejébe fújja |
| minden bajunk és örömünk főokát, a képzeletet. |
|