Nekem Kuba, Orbánnak India… |
|
| Harmincévnyi barátság egy ilyen helyen – |
| sosem hazudtunk egymásnak, épp csak nem mondtunk minden áron igazat… |
| Hullámzó éveink fölött kábultan imbolyogva |
| megtanultunk hajószobrok módjára titokzatosan mosolyogni mi is, |
| bár nem a szabadság zápora csiszolta arcunkat, csak a sószemcsés idő, |
| hogy megsejtsük, van fontosabb is, mint a véleménykülönbség… |
| Semmit sem ért az életünkből, aki nem érti, |
| hogy szomjan sodródva az örvény tölcsére felé |
| miért kapaszkodom az uszadékfák közt lebegő, régi képbe, |
| melyen 1956 nyara tündököl és két loboncos, helyi lángész, |
| naprobbanásnak gondolva a fejükben lobogó, zagyva látomást – |
| minden mozdulatunkból süt a háború és a sebzett szegénység, |
| de fényözönben vágunk neki a kincses szigetnek: |
| zöld dzsungel és kolibrifütty helyett kopár szikföld, sívó homok. |
|