Madárjósok, próféták, kandidátusok^*

Elkedvetlenített továbbá a butaságuk is… Eliot föltalálta a tükörírást, ők nem találták a zsebtükrüket, hogy visszaolvassák vele egy túlérzékeny harvardi fiatalember világra szóló utálkozását és kétségbeesését. Személytelenség és mítosz, harsogták a négy égtáj felé; sehogy sem fért a fejükbe, hogy az egyes szám első személy a versben nem a nyelvtan egyes szám első személye, hanem a közvetlen és halálos kockázaté… Esztétikák jönnek-mennek, a mocskos mesterség marad. Titokban minden költő napimádó – a műveltséganyag csak ajzószer, hogy tehetségük transzba essen és csupasz kézzel turkáljon az eleven lucsokban, s mint valaha az azték mészárszék bűzölgő pap-mészárosa, egy lüktető szívet mutasson föl a mennybolton vakító kéziratpapírnak.