| Dögletes nyavalyámmal a halál lovára kötve |
| Mazeppa kozák koponyáját veretem az időzivatarral, |
| hogy lássam az új nemzedéket a régi ekhósszekérre kucorodni – |
| nyápicak, tiszták, skolasztikusak, kérlelhetetlenek… |
| Mit kezdhetne egy rokkant emlékeivel a lelkes ifjú? |
| Ő az arannyal futtatott rezet, a korszerűt csodálja. |
| A mindenség, e minden bonyolultnál bonyolultabb, roppant agyvelő |
| párhuzamos kapcsolások miriádjával dolgozik – |
| most azt próbálja: övék a jövő,
|
| majd ráun és biliárdot játszik az atomokkal… |
| Az öregedésben csak egy jó van, a távlat; |
| a tántorgó gebe hátáról látni, mi fontos, mi nem – |
| éles fényben a szegénységet és a szenvedést, |
| a füstmarta, szálkás és szuvas szemöldökgerendát. |
|