Szöul az olimpia előtt*

 

1. Biztonsági intézkedések

A batiszt-ing-repülőtér alól kilóg a lóláb,
a csúcstechnika csipkéi alól a géppisztoly csöve;
a szárnyas szauruszoktól rezgő üveg-és-acél utópiában
megcsap az ódon diktatúrák fegyverzsír-szaga –
egy államtitkot képező koktél receptjét tanulom
a Sheraton hotel különbuszára várva:
végy egy rész Bergen-Belsenhez két rész New Yorkot…
(Ez lenne az, amikor egy ország működik?
Hisz működik: a hátamon a puszta gondolattól,
hogy napról napra itt kéne élnem, a jeges víz csorog!)
Akárhogy is, a fémérzékelő kapun át elindultam a jövőbe;
előttem irigységem tárgya, a nincsből kisajtolt teljesítmény,
palacklakó próféciák helyett egy szép és ronda város –
fények, nyüzsgés, hidak a Han-folyón, Szöul…
 

2. A kapitalizmus haláltusája

A kapitalizmus halálos ágyát körbeálló,
szedett-vedett rokonság meghökkenve látja,
hogy a haldokló frissen kiugrik az ágyból
és rámenősen tárgyal, vesz, elad, gyártmányt fejleszt, fuzionál… –
Egy kabaréba fizettünk volna be egész életünkkel?
Kérhet-e belátást egy évszázad?: Elnéztem, bassza meg!
Vagy el se nézte, és ezért a városért áldozott hekatombát
a szebb jövő rögeszméje? Ez itt a szebb jövő?
Ez a lehengerlő, gyökértelen Amerika-utánzat
(Szöul belvárosában emeletes autópálya a házak között)
a gőzoszlopként égnek törő felhőkarcolóival? –
Estére erőt vesz rajtam a rosszullét, alig tudok mozogni…
A francba, nyöszörgök, a korproblémákkal, korokkal, Koreákkal!
Éjszaka jön; látom miriád föl-le bukó neonreklám-repülőhalát.
 

3. Egy bankár trükkjei

Az idő bankár; mosolyog, miközben öl,
s ha nem járhat el nyíltan, rejtekúton tart célja felé.
Megkívánta a Földet, ezt a gömbölyded absztrakciót –
jó lesz otthon, gondolta, biliárdgolyónak…
Csakhát a felülete még rücskös a sok országhatártól,
mélázhatott valamikor a század elején…
Nem az első trösztösítése volt ez,
de kétségkívül ez a legmerészebb és a legnagyobb –
az eszme izzó kése végighántolta a kontinenseket,
gyilkoltak s gyilkolódtak, akik a szegények édenébe vágytak,
s láttak tölcséres hurrikánként vonulni két világháborút…
Holnap, ígérte minden prófécia, holnap…
S holnap megint csak ő fogja majd kezébe a bolygót,
hogy végre elég sima tapintású-e a döngölt csontmező.
 

4. A Föld körül

A gyertyaláng körül keringő lepke csak metafora,
a valóságban elefánt repül körül egy elefántot –
a nagyobbik hátának egy-egy foltja a térképen egy-egy ország…
Szöul az átvizsgált kocsik százával búcsúzik,
Dzsiddában alkoholt keres a Dzsambó vécéjében a szaudi vámos;
a hétköznapok szürrealizmusa túltesz a művészetén –
a kék bolygó közelről csupa véraláfutás…
Azok közül való vagyok, akik többnyire lent maradnak
és egy nyílt sebben lüktetik végig makacs életüket;
innen vonzódásom az élőbeszédhez, eszelős ragaszkodásom
a tényekhez. Az ádáz pontosság-igény.
Lédiz end dzsentremen, vi ár eplócsing Csűri elpólt,
mondja a koreai légikisasszony óangolul;
félóra múlva leszállunk Zürichben…
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]