1. Biztonsági intézkedések
A batiszt-ing-repülőtér alól kilóg a lóláb, |
a csúcstechnika csipkéi alól a géppisztoly csöve; |
a szárnyas szauruszoktól rezgő üveg-és-acél utópiában |
megcsap az ódon diktatúrák fegyverzsír-szaga – |
egy államtitkot képező koktél receptjét tanulom |
a Sheraton hotel különbuszára várva: |
végy egy rész Bergen-Belsenhez két rész New Yorkot… |
(Ez lenne az, amikor egy ország működik? |
Hisz működik: a hátamon a puszta gondolattól, |
hogy napról napra itt kéne élnem, a jeges víz csorog!) |
Akárhogy is, a fémérzékelő kapun át elindultam a jövőbe; |
előttem irigységem tárgya, a nincsből kisajtolt teljesítmény, |
palacklakó próféciák helyett egy szép és ronda város – |
fények, nyüzsgés, hidak a Han-folyón, Szöul… |
|
2. A kapitalizmus haláltusája
A kapitalizmus halálos ágyát körbeálló, |
szedett-vedett rokonság meghökkenve látja, |
hogy a haldokló frissen kiugrik az ágyból |
és rámenősen tárgyal, vesz, elad, gyártmányt fejleszt, fuzionál… – |
Egy kabaréba fizettünk volna be egész életünkkel? |
Kérhet-e belátást egy évszázad?: Elnéztem, bassza meg!
|
Vagy el se nézte, és ezért a városért áldozott hekatombát |
a szebb jövő rögeszméje? Ez itt a szebb jövő? |
Ez a lehengerlő, gyökértelen Amerika-utánzat |
(Szöul belvárosában emeletes autópálya a házak között) |
a gőzoszlopként égnek törő felhőkarcolóival? – |
Estére erőt vesz rajtam a rosszullét, alig tudok mozogni… |
A francba, nyöszörgök, a korproblémákkal, korokkal, Koreákkal! |
Éjszaka jön; látom miriád föl-le bukó neonreklám-repülőhalát. |
|
Az idő bankár; mosolyog, miközben öl, |
s ha nem járhat el nyíltan, rejtekúton tart célja felé. |
Megkívánta a Földet, ezt a gömbölyded absztrakciót – |
jó lesz otthon, gondolta, biliárdgolyónak…
|
Csakhát a felülete még rücskös a sok országhatártól, |
mélázhatott valamikor a század elején… |
Nem az első trösztösítése volt ez, |
de kétségkívül ez a legmerészebb és a legnagyobb – |
az eszme izzó kése végighántolta a kontinenseket, |
gyilkoltak s gyilkolódtak, akik a szegények édenébe vágytak, |
s láttak tölcséres hurrikánként vonulni két világháborút… |
Holnap, ígérte minden prófécia, holnap…
|
S holnap megint csak ő fogja majd kezébe a bolygót, |
hogy végre elég sima tapintású-e a döngölt csontmező. |
|
A gyertyaláng körül keringő lepke csak metafora, |
a valóságban elefánt repül körül egy elefántot – |
a nagyobbik hátának egy-egy foltja a térképen egy-egy ország… |
Szöul az átvizsgált kocsik százával búcsúzik, |
Dzsiddában alkoholt keres a Dzsambó vécéjében a szaudi vámos; |
a hétköznapok szürrealizmusa túltesz a művészetén – |
a kék bolygó közelről csupa véraláfutás… |
Azok közül való vagyok, akik többnyire lent maradnak |
és egy nyílt sebben lüktetik végig makacs életüket; |
innen vonzódásom az élőbeszédhez, eszelős ragaszkodásom |
a tényekhez. Az ádáz pontosság-igény. |
Lédiz end dzsentremen, vi ár eplócsing Csűri elpólt, |
mondja a koreai légikisasszony óangolul; |
félóra múlva leszállunk Zürichben… |
|
|