A merénylő^*

harmincöt éve írok verset vagy negyven ha hozzá számolom az intézeti éveket is mindenesetre épp elég ideje ennyi idő alatt a csontról a földben lerohad a hús a háborúk átrajzolják a világtérképet eszmék országok városok merülnek le-föl csak egy nem változik a vers makacsul nem hajt semmi hasznot a vers a vers a vers luxus és rögeszme a kulcs az életemhez a tehetség tűz és gazdálkodás a tűzzel jellem és becstelenség megszállottan követtem egy-egy szó nyomát a vadcsapáson hogy elejtsem a nagyvadat a jövő idejű jelentést s ma lenézhet akárki akit megvert a rohamrendőrség egy tüntetésen vagy aki aláírt valami tiltakozó ívet vagy kiáltványt mint hétköznapi erkölcsöt a vakító utópiáért a beszűkült tudatú terrorista a jobbik énemet adtam föl a még jobbikért hogy plasztikbombaként gyúrható kéziratokat rejtegessek a dossziémban időzített reményt hogy egyszer valamikor valamilyen könyvben rájuk lapoz az olvasó s tekintetétől fölrobban a döglött betűhalmazban alvó eleven élet a hőre érzékeny tavasz