|
Egy tank csörömpöl a pusztaságban.
A hétrét görnyedt, aszalt-szilva képű parasztok összesúgnak: – A mérnök úr megint kitanált valamit!
Szó ami szó, a mérnök úr nagy ezermester. Tervezett már eretneknek vaskalitkát, kétélű szablyákat a hadseregnek, s békeidőben disznóólat, operaházat, dísztribünt. Legkedvesebb műve mégis ez, ez a majdnem tökéletes, izgő-mozgó gyilkológép. A csúcstechnika e gyöngyszeme! Infravörös sugarával lát a sötétben is. Okos és mégis tömbszerűen robusztus, mint a szauruszok. Robog és lő. S a benzines palackot leszámítva nincs ellenszere. Hát nem gyönyörű?
Amúgy lassan száz éve már, hogy este van.
Egyhangú, szemetes táj. Zsibbadt bénaság mindenen. Csak ott, egy rongycsomó…az mintha mozogna…
Később, majd ha a tank már messzebb jár, hallani is, milyen nehézkesen fújtat az eszmék közt guberálva a vénséges vén szellem, a szél.
|