|
A nagytermészetű főkamarás nem csípi a sajtót.
Egy dolog az, hogy az ember férfi, minek logikus folyományaképpen szent joga hálni a közszellemmel, s más dolog az, hogy közel a Balkán, recseg az ágy, a padlóról nem is beszélve… Így a Nagyalföldön természetes úton terjed a hír, s ha a balladák magyarja fölkel az éj közepén, s kocsikulcs valamint gatya nélkül, ahogy van, elindul egy jót pössenteni, egyszeriben csak az orra alá dugják a mikrofont: – Na, milyen volt?…
Ki nem lőné ki ilyen körülmények közt szívesen gumicsúzliba töltött, rozsdás u-szöggel minden lapszerkesztő szemét?
A szöveg persze a végtelenségig görög: de most te mész, a demosz szent nevében most te mész!
Arisztotelésszel ráduplázva: „Lóg ki a kosz!”
|