Dublini költő az ír választásokról*

Ír földről hoz minket a szél…
Yeats-Illyés
 
Az ír sebére nincsen ír;
szervezkedik és verset ír,
kocsmákban szónokol éjjel.
S az asztallapra borulva sír
a konok, kemény fejével.
„Miért teremtett az Isten írt,
a zöld mezőbe annyi sírt?” –
locsolja szesszel a lázat.
Mag-nép; fagyot, telet kibírt,
és tavasszal föllázadt…
Kis kalyiba, nagy szél; régi dal.
A vihar jön-megy, a nép kihal,
új lakót vár a börtön.
Üzenjen, jobb hírt aki hall
e napégette Földön!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]