Az elmúlt időkből^*

1. Aki Bírjakovics Marjakovszkij: Teli marokból (poénma) – 1954 Elvtárs, Elvtárs, ne kend ne kendElvtárs, a szart a szartne kendElvtárs, a falra! Még ránk sandít a Még ránk sandít a szocdem bandita, még szabotálnak a burzsujok: még sok a szenny, még sok a szenny, s szennyet kavarva akad még akad még túlkapás, túlkapás,akad még sok elvetett sulyok… De oda se neki, De oda se neki, van két jó vasöklünk, van két jó vasöklünk,De oda se neki, nem bír el velünk, kit szivaros, kit szivaros, szuszogó szuszogókit szivaros, tőke fizet, hogy gyülevész hadként hogy gyülevész hadként törjön ellenünk: százszámra a bicskás jasszt – százszámra a bicskás jasszt – már látok is tizet… Már jönnek is ezren Már jönnek is ezren orozva, orozva,Már jönnek is ezren zordonan, vérbajos kupecek, vérbajos kupecek, buzeránsok, a bordélyokból a madam, a bordélyokból a madam, a lányok, és agyalágyult bajkeverők, és agyalágyult bajkeverők, sokan: szektások, szektások, gyilkosok, gyilkosok,szektások, szökött vagányok. Elvtárs, Elvtárs, állj be sorunkba állj be sorunkbaElvtárs, e korban, hiszen van már hiszen van már halkonzerv halkonzervhiszen van már és pacal, és pacal,halkonzervhiszen van már fasírt, ne trottyants többet ne trottyants többet a tüskés, a tüskés,ne trottyants többet zöld bokorban, és mindenek fölött és mindenek fölött használj vécépapírt! Még együtt itt velünk, Még együtt itt velünk, töretlen, töretlen,Még együtt itt velünk, épen, a kolhozok a kolhozok megifjult kertjein, itt nő, itt nő, itt hall, itt hall,itt nő, itt lát, itt lát,itt hall,itt nő, és szellemében velünk harcol velünk harcol és él Lenin. Elvtárs, Elvtárs, ővele aztán ővele aztánElvtárs, halad a munka, nyírjuk, nyírjuk, alig bírjuk alig bírjuknyírjuk, kipipálni a listát, s közben még dudorászunk is: s közben még dudorászunk is: „Hej, Cseka Anyuska, kik vagyunk mink? kik vagyunk mink? Mink vagyunk a szociálfuturo- szociálfuturo- demagógapafejmitakarsz- demagógapafejmitakarsz-szociálfuturo- majakovszkidilisták!” Három disznó, Három disznó, két ártány, esztétika, esztétika, félgyártmány – csináltam én már csináltam én már svédtornát, mostam mostam a kurszki csatornát, de várt de várt a Párt s a küzdelem. s a küzdelem. És tűzdelem És tűzdelems a küzdelem. rőt tűz dalom, hogy a cárt hogy a cárt meg a bárt, hova Jeszenyin járt, becsukjuk, becsukjuk, és kirugdalom a burzsoát, a burzsoát, az ügynököt, ha mosodaszámlával provokál ha mosodaszámlával provokál a gazember a gazemberha mosodaszámlával provokál az ingemért, mert bennem az eszmei gőz mert bennem az eszmei gőz nagy mozdonya füstölög, hogy ért-e? hogy ért-e? kért-e? kért-e?hogy ért-e? mért-e? mért-e?kért-e?hogy ért-e? mind, aki engem ért? Proletár, Proletár, amerre te vonulsz, amerre te vonulsz,Proletár, hegyen és hegyen ésamerre te vonulsz,Proletár, völgyön és völgyön éshegyen ésamerre te vonulsz,Proletár, partokon, egy új Nap halad az égen egy új Nap halad az égen jobbról jobbrólegy új Nap halad az égen balra – én, aki én, aki seggemet versekkel seggemet versekkelén, aki fényesre törölve fényesre törölveseggemet versekkelén, aki harsogom: „Elvtárs, „Elvtárs, ne kend ne kend„Elvtárs, a szart a szartne kend„Elvtárs, a falra!”   2. A költő arcképe színes tehetség korában – 1960 Ott, hol a hetedik ég véget ér,   s a legyek kék gerince megreped,   s a bálnák sikolya az égig ér,   és fejen áll a Moszkva tér, és fekete szarvasok jönnek a másvilágról   és leeszik a karcsú fákról   a narancsszínű érseket, döbbenten bámulom, hogy újabban   a lábamon öt ujjam van; s mert a hullák nem eszik a spenótot,   s a tehenek nem tudnak németül,   és szívem elgyomorfekélyesül,   és lekúszik az almafán   jobb és bal idegklinikám, s két próféta keres egy ócska dóznit, s négy halott SS-tiszt zsidózik,   a láz ver engem, rémült űrutast –   adj, halál, kölcsön egy huszast!