|
A legegyszerűbb módszer a kézi módszer. Az írót, ezt a deviáns gazembert kőbunkóval fejbecsapjuk. Ojjaj, anyukám, mondja az árva s már esik is teljes hosszában végig a járda kövén. Falhoz támasztjuk, betakarjuk, föltűnés nélkül továbbmegyünk, oké?
Bonyolultabb módszer az intellektuális. Mi is szeretjük a szépet, dünnyögünk csak úgy, mintegy magunknak. A hiú állat erre kezet nyújt. Kézen fogva vezetjük őt a szivárványhíd közepére, ahol már vár rá néhány sötét adósávnyi rés, s ez a narcisztikus lény, hoppá, belelép a sötétbe, s a fekete lyukban antianyaggá változik, sivítva száll a térben, és efféle hangot ad: segíííííííííííííí… Megfordulunk, hazamegyünk, meleg fürdőt veszünk, oké?
Végszükségben, irgalom atyja, ne hagyj el, nincs más hátra, magunk szállunk ki vadászpuskával, tölténnyel, napidíjjal. János bácsi, mondjuk a hajtónknak, írót nekünk! És lőjük is őket, mint a nyulat. A bő terítékre koccintunk, viszlát, intünk oda János bácsinak, s hazaautózunk, oké?
|