Az újság*

(az iróniáról)
isten írt verset a falon
méne tekel ufárszin
de ha kinn bomlik a napon
mit segít ez a párszin
már itt is van a keselyű
köröz rikolt alászáll
most jön még csak a keserű
jó az ha van a háznál
egy-két közhely a miatyánk
költészet szárnyas szövegek
ha csupa lyuk is a gatyánk
meglocsoltuk a töveket
hugyoztunk a kert végiben
körben a huszadik század
egyet nyersz vesztesz százat
van okod bízni az égiben
weöres sanyika kisfiú
elcsaklizott egy látcsövet
látja a költő mind hiú
ő inkább más módszert követ
mindkét végéről belenéz
ujjé mit látok egy világ
jövendölés meg jelenés
és sistergő istennyilák
ha innen nézed Babilon
ha onnan tadzsik és kalmük
lázár ervin meg bab ilon
és az ő őrült szerelmük
vagyishogy minden relatív
a higgadt elme az ifjú szív
sugárzik ránk az égi kuss
netán kegyed is kozmikus
nem én csak erre repülök
lézengő biberach atom
csak az a baj hogy szédülök
na szép dolog ez mondhatom
adjunk hálát hogy élhetünk
összegezi a filozófus
s bár tovább drágul a lóhús
lesz majd rá jó elméletünk
viccekből csöpög a vérünk
röhög a koponya mit tehet
ironikus hogy együtt élünk
azzal amivel nem lehet
de oda se neki ez irodalom
szófosás nem komoly dolog
ha meg is dől holnap a birodalom
attól amit ma gondolok
ha lobogni látsz egy költőt
nincs semmi vész nem ég a ház
irányítsd rá a poroltót
s mindent belep a kulimász
megragadja fogalmilag
ami tegnap őrjöngve tombolt
mert tűz volt és forradalom volt
de mára csak stílus és kordivat
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]