| ez volt a neve a munkadarabnak, amit munkalap kíséretében |
| megtapogattak, megforgattak, átvilágítottak. |
| Látogatóba egy ősz hölgy járt hozzám, |
| az őszülő, pizsamás, tizenkettő-belőle-egy-tucat beteghez. |
|
| De a Sorsboszorkány ennyivel nem érte be, |
| Macbethet csalogatva rákapott a káröröm szeszpárlatára… |
| Ragaszkodott a helyszínhez. Harminckét éve ugyan, |
| de ebben a kórházban, sőt ebben az épületben |
| olyan botrányos, vad szerelembe estem egy orvosnővel, |
| hogy őrületünktől narancssárga lánggal égve lobogtak |
| a jégmezőként tündöklő, kórházi lepedők. |
| Az ágyak közt örvénylő, mágneses viharban |
| egy jó szagú, rezgő mellű, széles járomcsontú kísértet jár föl-alá |
| az ismerős, fehér köpenyben, kortalanul, kezében kórlapokkal – |
| mindegyiken az öregedés undok tünetei… |
|
| Egy pornófilmre, mégha a léleké is, |
| gyorsan ráun a hoppon maradt néző. |
|
| Kioltom a képet, a fókuszt végtelenre állítom – |
| ha mindennel befuccsolunk, még mindig ott a kozmosz… |
| Ránk vallanak a szennyes földek, a háborúink, a szerelmeink, |
| de főképp az, hogy a mindenséget is embernek képzeljük el: |
| mellében még döng az első, őrült szívverés, a Nagy Bumm, |
| miközben a teste már tágul, szakadoz, repül |
| milliárdszor milliárd felé. |
|
|