|
Kent Balesnek
| Az Aldrichen laktunk; nyugatra néhány tó meg a semmi, keletre a |
|
Mississippi és a város folyón túli oldala, St. Paul, délkeletre |
| S körben a felhőkkel, ragyogással, hóval, tornádókkal teljes láthatár. |
| A 94-esre a Lyndale-ről kellett fölhajtani – |
| Amerika, Amerika, fény és árnyék, gyémánthasábtornyok, kosz, |
|
finom aszfaltpókháló a földön, dörgő levegőóceán… |
| És máris beleállhattunk, mint kés a fába, a forgalomba, |
| s jó sávba sorolhattunk be abban a társadalomban, melyben Isten |
|
ördögi mérföldekkel sújtja a mamlaszokat, |
| hogy legközelebb ne nézzék el nagy szórakozottan a jó kijáratot |
|
(mint én, aki elszabadult rakétaként köröztem utána az |
| s ne villogjon szemükbe a műszerfalról a lángbetűs írás: |
| „Ez egy szabad ország; elbasztad, te fizetsz!” |
|
| A keresztút az élet képe, a döntéskényszeré, |
| csakhogy ez itt egy többszintes kereszteződés, ahol a csúcsidő vad |
|
csődületében Ahab hiába akarná meghajszolni a gejzírként |
|
gőzoszlopokat sóhajtó, északi sarki szörnyet, |
| nem moccanhat a lélek sem, s nem állhat elé a Subarujával, |
| hogy vakvezető kutyaként kivezesse a végtelen dugóból. |
| Ott, ahol egykor két kocsiút rajzolta a porba a vadnyugat keresztjét, |
| most Bizánc aranyos kaptárja áll, s a túlfinomult hierarchia fúrja a |
| s fiakat nemz a 94-es, a 3-, a 4-, a 694-est, |
| s ködös tudatállapotában a 35-ös is keleti 35-ösre és nyugati 35-ösre |
| Egy hónapon át naponta eltévedtem a Lyndale-ről fölhajtva a |
|
labirintusba, utána kivittem Kentet a repülőtérre. |
| Azt dünnyögte: „Egész jól idetaláltál.” |
|
| Gyakran ülök be a kis fehér Chevette-be, még gyakrabban a keleti |
|
parton bérelt, két ajtós, automata Fordba, |
| göndörödő hajamat villámfogú fésűkkel boronálja a szél, süt a nap, |
| bár öreg is vagyok közben, s tudom azt, hogy ez csak álom, álmodom, |
| valamiért ez mégsem számít, |
| nem, mert verseket írok az autó kormányával a szürke betonra, |
| ismerek itt mindent s mindenhova eltalálok, itt az elágazás St. Paul |
|
felé, ott balra a campus, az ott meg a Mississippi, a híd, |
| és ez meg már Vermont vagy Massachusetts, ni, milyen fura, itt más a |
| és autóstól fölrepülök, nem is én, az a tollpamacs madár, amelyet |
|
Boston fele hulltunkban hallottam egy ágon énekelni: |
| Isten, Isten, még ha nem is vagy, szép a világod, jó madárnak lenni |
|
|